Szentmihályi Szabó Péter: Az 1930-as évek ronggyá játszott kópiáit ma is látjuk, ezek olcsó, többnyire vidám filmek voltak, feledhetetlen színészekkel. Ilyeneket talán ma is lehetne forgatni, mert a méregdrága amerikai szuperprodukciókkal nem is érdemes versenyre kelni. Egy német újság leszögezte, hogy „Európában a kultúra balliberális”, és ez ugyan igaz, de igen sajnálatos. Ha a magyar filmipar továbbra is a balliberális művészfilmek támogatásából áll, a magyar múlt és a magyar jelen örökre dokumentálatlan marad, a tévécsatornák pedig legfeljebb régi híradók ismétlésével emlékeztethetnek majd arra 2030-ban vagy 2060-ban, milyen volt az élet a mi életidőnkben. Ez a kilencvenezres nézőszám (szemben a korábbi évek milliós számával) egyebek közt azt bizonyítja, hogy a balliberális filmek nem rólunk szólnak, és végtelenül unalmasak. Ha ebből a gazdasági válságból kikeveredünk, valódi magyar filmeket kell újra forgatni, amelyek egyszerre tanítanak és szórakoztatnak. Nem fogják őket Amerikában vetíteni, de a környező országokban igen, ahogyan az 1930-as évek feliratos kópiáit.