– Mi a jó út Magyarország számára: támogassuk, vagy utasítsuk el az uniós kormányközi szerződést?

– A jó út mindenképp a saját út választása ebben a helyzetben is. Remélem, az Országgyűlésben helyet foglaló ellenzéki pártok is rájönnek majd arra, hogy az egyetlen nagyon fontos feladatunk ennek a saját útnak a megtalálása. Európa közös útja az összes tagország döntése alapján rajzolódik majd ki, meg kellene találni a közös nevezőt, amelyben előre lehet lépni. De ebben a folyamatban minden tagállam a saját, megfelelő érdekeit fogja képviselni. A huszonhétből egy tagállam, Nagy-Britannia már most bejelentette, a célban sem ért egyet a többiekkel. A többi huszonhat uniós ország viszont egyetértett abban, hogy az egyetlen jó megoldás az eurózóna megmentése és az, hogy az unió a jövőben is gazdasági egységként működjön. Ennek a részletei azonban még tisztázatlanok. El kell kerülni, hogy az unió végleg kettészakadjon, ugyanakkor nekünk az a feladatunk, hogy mindig a „mag-Európa” közelében legyünk, de csak az egyenrangú együttműködés kereteiben.

– Miben látja az eurózóna válságának legfőbb okát?

– Az Európai Unió vezető politikusai gazdasági, költségvetési, politikai válságról beszélnek. A tervezett uniós, kormányközi megállapodás szigorú fiskális szempontok alapján kívánja megoldani a helyzetet. Ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy ennek a válságnak csak ez az olvasata létezik, szerintem jelenleg az európai identitás válságának is tanúi vagyunk. A közép- és kelet-euró­pai bővítés után az unió nem igazán tudott új célokat találni magának, nem tudta meghatározni, mi is ő, mit is akar valójában. A politikai unió és a gazdasági közös piac határán tétovázott. Most egy olyan erős sokkhatás érkezett, amelynek köszönhetően valóban el kell döntenie az EU-nak, hogy a szorosabb integráció vagy a széthullás útjára lép-e.

– Létrejöhet-e az Európai Egyesült Államok ilyen eltérő hagyományú, kultúrájú, többnyelvű kontinensen, mint a miénk?

– Hatvan éve vitatkoznak erről Euró­pában. A föderalisták az egységesülés mellett vannak, az Amerikai Egyesült Államok létrejötte lebeg a szemük előtt. Szerintük a mai európai integráció a százötven évvel ezelőtti amerikai állapotokkal azonos. Szerintem sincsen ez így, és az euró­pai többség is azon az állásponton van, hogy nem lehet jobban egységesíteni Európát. De azért az is látszik, hogy egy komoly válság hihetetlen nyomást tud gyakorolni az országok vezetőire. Ötven év múlva pofonegyszerűnek fog tűnni az a lépés, amelyet nemsokára meghoznak majd Európában, most viszont még csak a káoszt látjuk. Az igazi államférfiak a válságos időszakban kerülnek elő. Ők fogják eldönteni Európa sorsát.

– Az ellenzék viszont nem ilyen emelkedett. Az MSZP a kormány helyében rögtön aláírta volna a szerződést, a Jobbik pedig már ebben a percben kilépne az unióból. Együtt tudnak működni ezzel az ellenzékkel?

– Együtt kell működni velük, de nem tudom, lehet-e. A miniszterelnök nyitott pozícióban mondta el parlamenti beszámolóját az uniós csúcsról, nem foglalt állást egyik lehetőség mellett sem. Erre a nyitottságra az ellenzék zárt pozíciójú válaszokat adott. Nem akarnak erről vitatkozni, a biankó csekk aláírásától a szerződés széttépéséig a saját pártpolitikai véleményüket hangoztatták. Ez azért nem szerencsés, mert mindig azt halljuk tőlük, hogy mi nem vagyunk hajlandók a párbeszédre a nemzeti ügyekben. Pedig termékeny vita alakulhatna ki, ha az MSZP, az LMP és a Jobbik is feladná hídfőállásait, és a nemzet érdekében politizálna. 

– Az ellenzék erre azt mondja, miért tárgyaljanak a Fidesz–KDNP-vel, hiszen a kormánypártok eddig is minden törvényjavaslatot erőszakosan, az ő meghallgatásuk nélkül „nyomtak át” a parlamenten.

– A valóság nem ez. Az új jogalkotási törvény kötelezővé teszi a tárcáknak, hogy törvényjavaslataikat kitegyék a honlapjukra. Az előző ciklusokhoz képest sokkal szélesebb körben szólhatnak hozzá az állampolgárok a törvényalkotáshoz. Folyamatos a kapcsolattartás a szakmai szervezetekkel is, az év eleje óta működik például az úgynevezett stratégiai együttműködési programunk. Ennek keretében a kormány számos szakmai szervezettel írt alá együttműködési megállapodást, ezzel a párbeszédet intézményesítettük. Az igazságügyi reform – különösen annak a bírósági rendszert átalakító része – a Magyar Bírói Egyesület elképzelései alapján körvonalazódott. Az ellenzék vádjai nem igazságtalanságuk miatt, hanem azért veszélyesek, mert a mi állítólagos párbeszéd-nélküliségünkre egyszerűsítik le a helyzetet. Az ellenzék ezzel valójában a saját szellemi lustaságát fedezi, hiszen a vádjaikkal megspórolják a vitát, így a szakmai érveken sem kell törniük a fejüket.

– Miért lesz hatékonyabb az előzőnél az új bírósági rendszer?

– Kisebb munkateher, tisztább profil alakul ki az új rendszerben a bírói igazgatási és a bírósági vezetés szétválasztásával. Eddig mindkét feladatot egy személy látta el, aki a Legfelsőbb Bíróság (LB) és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnöki tisztét is betöltötte. Most az LB helyébe lépő Kúria vezetőjének elméleti, intellektuális feladata lesz, amellyel a szakmai konszenzust kell megteremtenie az adott ügyekben. A OIT utódja, az Országos Bírósági Hivatal élén kiváló szervezőnek, igazgatási vezetőnek kell állnia, aki operatívan tudja irányítani a szervezetet. Az OIT eddig csak testületileg tudta gyakorolni hatáskörét, tehát ha nem volt meg ebben a grémiumban a többség, lebénult az egész rendszer. Az egyszemélyes döntések megerősítése – amelyeket egyébként Baka András legfőbb bíró kezdeményezett korábban – hatékonnyá teszi majd a munkát.

– Szerencsés döntés volt az OBH élére Szájer József fideszes EP-képviselő feleségét, Handó Tündét megválasztani? Ezért és az egész igazságügyi reform kapcsán már az Európai Bizottság is kifejezte aggodalmait.

– Elleneztem volna Handó Tünde megválasztását, ha csak arról lett volna szó, hogy ő egy vezető fideszes politikus felesége. Csakhogy Handó Tünde kitűnő, felkészült, többéves vezetői tapasztalattal rendelkező bíró. Éveken keresztül a Fővárosi Munkaügyi Bíróság élén állt, mégpedig választott elnökként. Döntései, szakmai pályája azt bizonyítják, hogy eddig is függetleníteni tudta magát a politikától. Ami az Európai Bizottság kérdéseit illeti, Viviane Reding alelnök a határidőre megkapta válaszunkat, amelyben részletes tájékoztatást adunk az általa – többségében európai parlamenti képviselők kérésére – felvetett témákról. A hivatalos levelezésen kívül egy brüsszeli néppárti vacsora keretei között informálisan személyesen is tudtunk egyeztetni, és bízom benne, hogy a folyamatos kétoldalú kapcsolatnak köszönhetően minden esetlegesen felvetődő aggályra megfelelő válasszal tudunk majd szolgálni.

– Az igazságügy mellett az új választójogi törvény is a támadások kereszttüzébe került. Az ellenzék szerint az új választókerületeket úgy alakították ki, hogy azokban csak a Fidesz–KDNP-s jelöltek győzhetnek.

– Ha az ellenzék már most belenyugszik a vereségébe, a saját szegénységi bizonyítványát állítja ki. A választásokon ugyanis a szavazók döntenek, bármilyen választási rendszer van is érvényben. Az új választókerületeket arányosan kellett kialakítani, úgy, hogy mindegyikben nagyjából ugyanannyi szavazó adhassa le a voksát. Betartottuk a Velencei Bizottság ajánlását, amely szerint tizenöt százaléknál nagyobb népességi eltérés nem lehet a választókerületek között. Az is fő szabály volt, hogy azok határai nem léphetik át a megyehatárokat, így jöttek létre az új választókerületek. Volt szó arról is, hogy a választókerületek a járási rendszerhez igazítva jönnének létre, de ezt én is elleneztem, hiszen a járások nem politikai, hanem államigazgatási egységek lesznek.

– Mikor alakulnak meg a járások?

– Az eredeti ütemterv 2013. január elsejéről szólt. Az intézményfenntartást állami kézbe adó köznevelési és önkormányzat törvény miatt azonban az elképzelések szerint már 2012. június elsején meg kellene kezdődnie a járási hivatalok működésének. Döntés még nincs az ügyben, de ha a kabinet emellett áll ki, akkor fel kell gyorsítanunk a felkészülést.