Lukács Csaba: Így megy ez a Kárpát-medencében: ha megaláznak egy kilencvenkilenc esztendős, galamblelkű magyar tanítónőt, az nem baj. Ha három életerős férfi miséről érkező idős néniken éli ki összes frusztrációját, illetve földre esett öreg férfiakat rúg fejbe, az szabálysértés.

(...)

Ilyen helyzetben különösen meg kell becsülni minden józan hangot, ami a többség felől érkezik. Szlovákiában vagy Szerbiában még nem olvastam ilyen jellegű publicisztikát, de a román Marius Cosmeanu nemrég írt egy jegyzetet Kelj fel, Gyuri, kelj fel, János! címmel. Ebben igen érdeks gondolatokat fogalmaz meg a közellenségggé vált székelyekről, többek közt azt: Bukarestben sokan bozgoroknak, vagyis hazátlanoknak hívják őket, Budapesten pedig, nem kevesen, lerománozzák.