Ezért fogadtam sokakkal együtt megütközve a hírt, hogy a rendőrség - nem sokkal a parlamenti választások második fordulója után - lezárta a Medgyessy-botrány nyomozását, majd a határozattal szemben benyújtott panaszt az ügyészség elutasította. Az eset morális megítélését mindez cseppet sem befolyásolja, ám a büntetőjogi következmények elmaradása, a nyomozó hatóság döntésének időpontját is figyelembe véve, könnyen megingathatja az állampolgári jogegyenlőség eszméjébe vetett hitünket.

Mégis, a jogállam alapjait feszegeti, aki - ha fenntartja is véleményét - a fellebbezés lehetőségének kihasználása után sem képes tudomásul venni a különféle hatóságok, intézmények határozatait. Ennek szellemében jelen állás szerint - amíg a Lamperth-, Salgó-féle rendőrség esetleg le nem porolja az ügy aktáit (az ötös lottó esélyesebb) - tudomásul kell vennünk, hogy a jelenlegi miniszterelnök vállalkozása nem sértett törvényt, amikor százezer dollárért a Gresham-beruházás támogatása érdekében közbenjárt a belvárosi önkormányzatnál.

Az utóbbi hónapokban általunk is gyakran bírált parlamenti ellenzék - kreativitásáról bizonyságot téve - tegnap alapfokú leckét adott jogállamiságból, úriemberi magatartásból a kormányoldal képviselőinek. Répássy Róbert azt a Polt Pétert kérdezte a Gresham-ügy lezárásáról, akit a koalíciós többség hónapok óta csuklóztat az Orbán-kormány tevékenységével kapcsolatos eljárások vagy a baloldal szerint a Fideszhez köthető vélelmezett, a sajtóban ezerszer megrágott visszaélések nyomozásának megszüntetése miatt. És láss csodát: a legfőbb ügyész válaszát Medgyessy botrányáról szakmailag megalapozottnak találta az MSZP-frakció. Ezzel fehéren feketén bebizonyosodott, hogy a kormánytöbbség kettős mércével mér; nem az adott ügy szakmai és jogi vonatkozásait nézi, csak és kizárólag a politikai elfogultság vezérli. Egy politikai erő persze lehet elfogult, a parlamentáris demokrácia azonban mégiscsak egy olyan (komoly) játék, amely néhány, kölcsönösen elfogadott szabályra épül. Az egyik ilyen íratlan szabályt követte az ellenzék, amikor érzelmeit legyűrve most is igennel voksolt Polt válaszára.

A szavazási lista érdekessége, hogy - bár csak egyikük volt igazoltan távol - az úgynevezett SZDSZ képviselői egyik gombot sem nyomták meg. Ez a teljes morális és politikai csőd: a főügyész elleni hajtóvadászat során oly aktív, máskor a semmiből is botrányt (lásd "hosszú bájtok éjszakája") dagasztó Gusztosék, Kunczéék ha a koalíciós szolidaritást egy ilyen kínos ügyben nem vállalják is miniszterelnökükkel, hatalmi pozíciójukat azért nem kockáztatják, inkább elfordítják a fejüket. Az MSZP-t pedig nem is zavarja a nyílt színi lelepleződés, fizetett és önkéntes megmondóemberei majd ezt is kimagyarázzák. S az eset valószínűleg abban sem akadályozza meg a szocialistákat, hogy párás szemmel emlékezzenek Antall Józsefre, akire egyébként életében egyetlen elismerő szót sem vesztegettek. Azért jó, ha tudják, a néhai miniszterelnök - úriemberként és a jogállam elkötelezett híveként - elsüllyedt volna szégyenében, ha frakciója ilyen hitvány módon viselkedik a parlamentben.

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet