Elnök úr! Az utóbbi időben, mintha háttérbe vonult volna a politikai szereplést illetően. Mi ennek az oka?

Ez csupán a munkamegosztásból adódik. A mindennapi politikai csatározások és az álláspontok kialakítása az Áder János vezette frakció feladatai közé tartoznak. Az én dolgom a Szövetség és a polgári körök szervezése. A polgári, nemzeti keresztyén értékrendű, az ország jövőjét munkára építeni akaró embereket próbálom összefogni, és reményt, távlatokat nyújtani számukra, valamint programokat készíteni a jövőnek. Ez egész embert kívánó feladat, ezért nem veszek részt a napi politikai küzdelmekben.

Pártja számos kifogást fogalmazott meg a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban. Önnek mi erről a véleménye?

Kétségtelen, hogy a költségvetésnek vannak pozitív elemei is. Ilyen többek között a vállalkozói nyereségadó 18-ról 16 százalékra csökkenése. Ugyanakkor másik rovatokban újabb terheket tesznek a vállalkozók nyakába, mint például a nyugdíjjárulék növelése és új adók bevezetése. Nekem nem a költségvetés részleteivel vannak problémáim, hanem a gondolkodással, amelyre épül. Ha mindig ugyanazt a tortát akarjuk szeletekre vágni, akkor egyeseknek nagyobb, ebből adódóan pedig másoknak kisebb szelet jut. A hasonlatot követve az a véleményem, hogy nagyobb tortát kell sütni, vagyis nagyobb gazdasági növekedést kell elérni. Beruházásokkal, fejlesztésekkel és a Széchenyi-tervhez hasonló vállalkozásélénkítő támogatásokkal szükséges lendületbe hozni a gazdaságot. Ha ez nem történik meg, akkor az ország elkezd visszafelé csúszni. A gazdaság olyan, mint a bicikli. Ha nem tekerik előre, akkor eldől, ezért állandóan lendületben kell tartani.

Milyennek értékeli a jelenlegi kormány szociálpolitikáját a költségvetés tükrében?

Ezzel kapcsolatosan az egyik legnagyobb problémát, az áremelkedést emelném ki. Úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben a kormány a lovak közé dobta a gyeplőt. A gáz és villamos energia hatósági ára az eget ostromolja és az indokoltnál jobban elszaladtak az élelmiszerárak is. Ez egy elhibázott kormányzati politika következménye. Ugyanis nem igaz, hogy a kormánynak nincs befolyása egyes termékek árképzésére. Az energiaárakat például a kormány határozza meg, míg más termékek ára a gazdaságpolitika függvényében alakul. Az áremeléseket az aktív dolgozók egy része többletmunkából származó jövedelemmel még valahogyan tudja kezelni, a nyugdíjasok viszont kilátástalan helyzetbe kerülnek. Rajtuk úgy lehet segíteni, hogy a kormány megfékezi az indokolatlan áremeléseket. Hatást kell gyakorolnia a nagytőkésekre, hogy mondjanak le profitjuk egy részéről, amelyet nekünk kell megfizetnünk. Nem helyes azonban, ha egy ország kormánya maga a nagytőke, és ennek logikája szerint irányítja az országot. Egy ország több mint egy részvénytársaság, itt azért beleérzésre, kultúrára, idősekről való gondoskodásra, fiatalok előtt való távlatnyitásra, tehát nemzetépítő gondolkodásra van szükség.

Mint tudjuk, a "Jobbik Magyarországért" mozgalom nemrégiben párttá alakult. Nem hordoz ez magában olyan veszélyt, hogy a jobboldali polgári erők szétforgácsolódnak?

Én minden belpolitikai változást abból a szempontból vizsgálok, hogy jót tesz-e az országnak. Azt nézem, ha megalakul egy polgári, keresztény értékrendet magáénak valló szervezet, mint amilyennek a "jobbik" is tartja magát, akkor ennek az értékrendnek hívei száma akár csak eggyel is növekedett-e. Hát, ettől nem nőtt a számuk. Az ilyenfajta mozgásokról azt tartom, hogy nem érdemes rájuk nagy figyelmet szentelni. Magyarországnak most nem az a problémája, hogy túl kevés pártja van, ezért pártok alapításával nem fogjuk megoldani gondjainkat.

Magyarország uniós csatlakozását segítő külföldi szakemberek gyakran úgy nyilatkoznak, hogy az unióba való beilleszkedésünket két probléma nehezíti meg a legjobban. Egyik az ország megosztottsága, a másik a múltba való örökös visszatekintés. Előre kellene már nézni, mondják. Ön, hogyan vélekedik erről?

Azt tudom nekik mondani, hogy néha menjenek haza és nézzenek otthon körül! Meggyőződhetnek arról, hogy amilyen a politikai megosztottság Franciaországban, Németországban vagy Olaszországban, ahhoz képest Magyarországon egység van. Elég, ha csak az amerikai elnök elleni londoni tüntetésre utalok, ahol a saját kormányuk ellen is tüntettek az emberek. A politikai viták és megosztottság tekintetében Magyarország nem áll rosszabbul, mint bármelyik nyugat-európai állam. Amire nekünk leginkább szükségünk van az uniós csatlakozás kapcsán, az egy nemzeti érdekeinkért határozottan kiálló kormány, amely nem belesimulni szándékozik az unióba, hanem ki akarja venni onnan a részünket. Az uniós tagság ugyanis nem ünnepségek sorozata, hanem kemény küzdelem a nemzeti érdekek érvényesítéséért. A magam részéről arra biztatom a jelenlegi kormányt, hogy ezt az álláspontot képviselje mindannyiunk érdekében.

Petőfi Népe