Az Európai Parlament tegnapi vitájában Budapest kritikusai jórészt ragaszkodtak a különösebb gondolkodást és tájékozottságot nem igénylő tagolatlan kommunikációhoz: Magyarország letért a demokratikus, európai útról; cenzúra sújtja a sajtót; az új alkotmány és a sarkalatos törvények szellemisége ellentétes az európai értékekkel; megszűnt a független igazságszolgáltatás; félnek a kormánytól a zsidók, a hajléktalanok és az értelmiségiek…

A magyar miniszterelnök részvételével lefolytatott szópárbaj kiváló alkalmat jelentett arra, hogy megtudjuk, miféle érvrendszer, tényanyag támasztja alá az európai baloldal, a liberálisok, a nemzetközi sajtó sommás ítéleteit. Az eredmény szánalmas: az oktalan indulat tombolt a bírálókban az őrjöngő zöldbohóc Cohn-Bendittől az aduászként Dalos, Konrád és Kenedi urak véleményére hivatkozó Verhofstadtig. Aki végighallgatta a vitát, büszkeséggel gondolhatott a magyar parlamentre: az uniós testület meghökkentően alacsony színvonalú, hazánkban úgy mondják, nem európai diskurzust folytatott Magyarországról. Néha úgy tetszett, a kontinens politikai életének futóbolondjai gyűlnek össze Strasbourgban.

Orbán Viktornak tegnap nem volt ellenfele, vitapartnere, valójában a rárontó képviselők közül nem is kellett senkinek érvekkel válaszolnia. Az is kiderült, hogy vannak a kormánynak barátai is az európai színtéren, Donald Tusk lengyel miniszterelnök nyilatkozata hazánk politikai támogatásáról például kifejezetten biztató fejlemény. Ennél azonban van jobb hír is Magyarország számára. Van esély arra, hogy a hazánk kapcsán folytatott parttalan vitát az Európai Bizottság észrevételei végre racionális mederbe tereljék valahogy úgy, ahogy egy éve a médiatörvénnyel is történt. Nem véletlen, hogy a szocialisták és a liberálisok a néppártiakat és a magyar ügyben a kettős mérce bajnokává avanzsált Barroso vezette bizottságot ostorozva kétségbeesetten sürgették a teljes alkotmányos rendszer felülvizsgálatát.

A kényes helyzetbe került országot fenyegető veszély még nem múlt el teljesen, de a kép tisztulni látszik. A pénzügyi védőhálóról a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az EU-val folytatott tárgyalások előzetes feltétele gyorsan teljesíthető. Ha Brüsszel a keresztények Istene helyett a jegybank függetlenségében hisz, hát kapja meg, amit akar. Az már igazán furcsa lenne, ha mondjuk a bírák nyugdíjkorhatára miatt nem ülne le velünk tárgyalni az IMF, amellyel így is nagyon kemény egyeztetésekre számíthatunk.

A magyar kormány saját hibáin kívül a példátlan választói felhatalmazásán alapuló határozott, számos területre kiterjedő fellépése és a jelek szerint a globális sajtóra és szervezetekre is komoly befolyással bíró gazdasági csoportok érdekeinek megsértése miatt került a támadások kereszttüzébe. Ha az offenzíva megállítható a megkezdett kötelezettségszegési eljárások, a vitatott és könnyen módosítható paragrafusok szintjén, akkor Konrád György vagy Charles Gati és az őket a háttérből biztatók hiába ábrándoznak Orbán Viktor kiiktatásáról.