Népboldogító ámokfutásuk lesújtó következménye, hogy ma fölös számban vannak, akikről megemlékezhetünk, akiket gyászolhatunk, megkoszorúzhatunk. Az MSZP - átmenetileg, pillanatnyilag? - visszafogottabb, mint jogelődje volt, a rendszerváltozás óta a szocialisták beérik politikai ellenfeleik gyalázásával, rágalmazásával, s ha lehetőségük adódik rá, megalázásával. Közben árokbetemetésről, közös múltról, nemzeti összefogásról szónokolnak, mintha az MSZP alakuló kongresszusával kezdődne a legeslegújabb kori történelem.

Borítsunk fátylat a múltra, emlékezzék, ünnepeljen együtt a tettes és az áldozat, mert az, szerintük, béketeremtő és roppant felemelő aktus. Furcsamód, amikor az ország kifosztásáról van szó, akkor nem invitálják az ellenzéket, nem akarnak közösködni, csak utólag, a felelősséget osztanák meg vele.

A balhét együtt vinnék el, a zsákmányt egyedül. Koszorúzzuk együtt a magyar szabadság hőseit, az '56-os mártírokat, a jobboldali, konzervatív, keresztény, nemzeti gondolat nagyjait, mindazokat, akiket eddig megtagadtak, bitóra juttattak, semmibe vettek, meghazudtoltak, és akiknek vérén kövérre hizlalták magukat. (Elődpártjuk baloldali áldozatait lassan a saját mártírjaikként ünneplik.)

Közeleg Antall József halálának tizedik évfordulója. Lendvai Ildikó felszólította az Antall József halála után hivatalba lépett miniszterelnököket, hogy közösen koszorúzzák meg a néhai kormányfő síremlékét. Megható javaslat lenne, ha olyan politikus vetné fel, aki tiszteletben tartja az antalli életművet. Az MSZP részéről ez az ötlet finoman szólván szerepzavart jelez, nyíltan fogalmazva pedig nem más, mint cinikus kegyeletsértés.
Antall Józsefet sokféle vád érte és éri, a jobboldal részéről is.

Ám ellenfelei is elismerik, elévülhetetlen érdeme, hogy negyvenöt évnyi kommunista diktatúra után a hatalmi ágak szétválasztásával, a demokratikus intézmények kiépítésével lehetővé tette a mindenkori hatalom folyamatos kontrollját, megteremtette a demokratikus közélet feltételeit. Antall Józsefet, amíg élt, az MSZP elmondta mindennek. Antiszemitának, szociálisan érzéketlennek, az "úri Magyarország" feltámasztójának, diktátorhajlamúnak, reakciósnak, a nép ellenségének.

A szocialisták Antall Józseftől féltették az "éppen csak bimbódzó" demokráciát. A gyászos emlékű "Demokratikus" Charta gátlástalanul rágalmazta és szidalmazta őt, még Ron Werber tanácsai sem kellettek hozzá.

Fogadjuk el, hogy a szocialisták akkoriban rosszul ítélték meg a helyzetet, Antall politikáját és személyét; egyszerűen tévedtek. Emberi dolog, különben is, a szocialisták 150 éve folyamatosan és rendszeresen tévednek, viszont állandóan revideálják nézeteiket. (Hullahegyek, nyomor, kilátástalanság szegélyezik megváltó útjukat.)

Ám nem lehet szimpla tévedésként értékelni, hogy Antall Józsefet nemcsak életében gyűlölték, de beletaposnak életművébe is. Dühödten támadják a demokratikus intézményrendszert, korlátoznák az alapvető szabadságjogokat, megszüntetnék az ellenzék hatalmat ellenőrző jogosítványait. Most egy közösen lerakott, hervadt koszorúval szeretnék legalizálni eme törekvéseiket. Ha sikerülne nekik, még halotti tort is tartanának Antall József emlékére.

Ugró Miklós, Magyar NNemzet