Orbán Viktor volt miniszterelnökkel, a Szövetség elnökével Vass István Zoltán beszélgetett

Műsorvezető: Két hír két épületről. Az egyik, miszerint a Fidesz új székházba költözik, a Szentkirályi utcába, a másik pedig, a polgári körök megvásárolt ingatlanában megkezdték a helyreállítást, tehát lesz otthona a polgári körök meglehetősen széles láncolatának. Amennyire tudom, csúsztak a költözéssel, mert úgy volt, hogy november elején költöznek. A jelek szerint ez nem következett be.

Orbán Viktor: Szerettünk volna minél hamarabb, de aki már életében vett ingatlant bérbe, az tudja, hogy ember tervez, Isten végez. Kemény tárgyalások voltak a bérbeadókkal, és nem akarom a hallgatókat ezzel untatni, de most tudtuk csak lezárni. Apró példát mondok: ragaszkodtunk hozzá, hogy a magyar nyelvű szerződés legyen a mérvadó, ne pedig az angol nyelvű, hogy magyart joghatóság legyen, ne pedig nemzetközi választott bíróság, szóval ezek olyan ügyek, ahol mi próbáltunk ragaszkodni a saját érdekeinkhez, és ezért több tárgyalásra volt szükség lényegében. Ma hétfőt írunk, ma írták alá a végleges bérleti szerződést a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség új székházának ügyében.

Műsorvezető: Akkor december elején sem lesz költözés

Orbán Viktor: Ne rontsa el a kedvünket!

Műsorvezető: Lesz?

Orbán Viktor: Igen. Mi úgy tervezzük, hogy lesz. Abban bízunk, hogy december elején már csak átugrunk onnan ide, Önökhöz, hiszen 25 lépésre van a Magyar Rádió székházától ez a Makovecz Imre által tervezett irodaház.

Műsorvezető: Akár jelképesnek is felfoghatom ezt a két épületet. Maradjunk most a Fidesz-székháznál, az új Fidesz-székháznál. Azt mondták annak idején ismerősök, hogy a Fidesz székháza kétszer kiürült: először 1998-ban, amikor kormányra kerültek, másodszor pedig akkor, amikor lezajlottak a 2002-es választások és a Fidesz veszített. Jószerével nem volt, aki a telefont felvegye a Fidesz-székházban. Felvetődik a kérdés, hogy a Fidesznek tulajdonképpen volt hátországa, volt hová visszavonulni?

Orbán Viktor: Ha megengedi, a kiürítések vagy kiürülések történetét eggyel megtoldanám, hiszen ez a székház egyszer kiürült, amikor mi ezt a magyar államtól parlamenti döntés alapján megkaptuk, hiszen ez korábban az állami egyházügyi hivatal gyászos emlékezetű intézményének adott otthont még 1990 előtt, és akkor ürült ki először. Ami az Ön kérdését illeti, jogos kérdés ez. Azt tudom önnek mondani, hogy volt természetesen mindig is a polgári oldalnak - az egyszerűség kedvéért ezt nevezzük Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek - hátországa, hiszen az önkormányzatokban, megyei közgyűlésekben a mi értékeink és programunk nevében indulók gyakran kaptak közmegbízatást, tehát elnyerték az emberek bizalmát. Ezért mi majdnem minden önkormányzatban, minden nagyobb önkormányzatban és persze minden megyében is ott voltunk. 1998-2002 között a megyék többségében, a megyei közgyűlések többségében emlékeim szerint például mi voltunk többségben. De ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy ott voltunk-e minden nagyobb település minden utcájában, ott voltunk-e minden nyugdíjas-otthonban, ott voltunk-e minden nyugdíjasklubban, ott voltak-e a velünk szimpatizálók, mondjuk a lakótelei lépcsőházakban, tehát ott voltunk-e, elvittük-e a közéletet az emberek közé, akkor azt kell mondanom, hogy ebben sok adósságunk van még a magyar választópolgárok felé, mert nem voltunk ott.

Műsorvezető: Már bocsásson meg, lehet félreértett. Én arra is gondolok, hogy amikor a Fidesz már nem volt többé kormányon, egy egész sereg ember, - legalábbis felteszem - kereste a helyét, mert nem volt többé rá szükség, ezekről az emberekről a Fidesz alig hiszem, hogy tudott volna gondoskodni.

Orbán Viktor: Gondoskodni - ha ez a szó egyáltalán idevág - ebben az értelemben nem, de segíteni azért sok embernek segítettünk, hiszen nagyon sok ember tudására szükségünk volt. Ne felejtsük el, hogy egy hatalmas parlamenti frakciónk van. A parlamenti frakciónak sok segítségre van szüksége, rengeteg szakértőt foglalkoztatunk, alkalmazunk ilyen vagy amolyan formájában. Aztán a parlamenti választás után volt egy önkormányzati választás, hát oda is rengeteg emberre volt szükség. Tehát én úgy érzem, hogy ha talán nem is tökéletesen, mert mitől is lett volna ez hiba nélküli, de amit lehetett tudásban, tapasztalatban, kapcsolatokban, szimpátiában igyekeztünk átmenteni a 2002-es választások után is a jövőre. De én fontosabbnak érzem, ha megengedi, azt az értelmezését az ön kérdésének, hogy ha a Szövetség, tehát a Fidesz- Magyar Polgári Szövetség erősebb akar lenni, akkor nem a székházában kell elsősorban virulens életnek zajlania...

Műsorvezető: Azért mondtam, hogy ez szimbolikus...

Orbán Viktor: ... hanem ott kell lenni mindenhol. Én azt hiszem, hogy az, ami a hitvallásunkban is szerepel, hogy a közélet nem fölöttünk van, hanem a közélet közöttünk van. Tehát az emberek között van. Ez az igazi küldetésünk, hogy ezeket elvigyük, hogy lehessen értelmesen beszélni közéleti kérdésekről, mert ez a saját személyes sorsunk is egyben. A lakótelepeken, a nyugdíjas körökben, a fiatalok között, a gimnáziumokban, az egyetemeken, és így tovább, és ebben az ügyben még nekünk sok tennivalónk van.

Műsorvezető: Megfigyeltem, hogy aktuálpolitikai kérdésekben jószerivel sosem szólal meg. Feltehetően erre minden oka megvan. Most véletlenül egy dolog jut eszembe, hogy amennyire tudom, a költségvetési vitához az önök parlamenti frakciója 1600 módosító indítványt nyújtott be. Rosszul tudom a számot?

Orbán Viktor: 1429. A most még fenntartott. Tehát valaha ez több volt, de még ennyit tartunk fent most.

Műsorvezető: Mármost - és lehet, hogy ebben megint csak tévedek - úgy tudom, hogy gyakorlatilag egyetlenegyet nem fogadtak el.

Orbán Viktor: Jól tudja.

Műsorvezető: Hogyha a matematikát nézem csak, ha minden tizedik jó, akkor is 149-et el kellett volna fogadni, és ebből következik a másik kérdés, hogy annak idején az Orbán-kormány hasonlóan járt el az ellenzékével? Mert ők azt mondták: konstruktív ellenzék leszünk. Csak akkor tudnak konstruktívak lenni, hogyha egy partneri viszonyt feltételezünk.

Orbán Viktor: Némi jóindulatot azért tanúsítsunk a parlamenti többség iránt, mert azt nyilatkozták eddig, hogy egyet sem fognak elfogadni, de pro forma holnap reggeltől szerda hajnalig fogunk szavazni ezekről a módosító indítványokról, tehát bízunk abban, hogy egy-kettő átcsúszik. Most erről a módosító indítványcsomagról azt érdemes tudni, hogy ez lényegében két részből áll. Beadtuk, és talán ezen túl minden évben be fogjuk adni azokat a módosító indítványokat, amik nem mások, mint a kormány választási ígéreti, és nem teljesültek. Ezeket minden évben beadjuk, erre mondjuk azt, hogy egy tükör. Érdemes talán belenézni mindenkinek: kormánynak, nekünk is, meg maguknak az embereknek. A többi indítványunk, az lényegében egy önálló, alternatív új költségvetés. Mi azt mondtuk, hogy ez a költségvetés nem részleteiben rossz mindösszesen, hanem rossz a szellemisége, rossz az iránya, ezen változtatni kellene, ebből nem jön élet, ebből a költségvetésből nincs növekedés, ez nem ad lendületet, ez nem erősíti a hitet, ez nem arra ösztönzi az embereket, hogy érdemes többet dolgozni, érdemes még inkább a saját lábukra állni, ez egy lebeszélős költségvetés: megszorítunk, leépítünk, visszaveszünk, elbocsátunk. Nehéz így egy országot építeni, nehéz így segíteni az emberek életén. Ezért a mi módosító indítványaink lényegében - bár 1400 pontot takarnak - de egy új költségvetés. Ha azt a kormány mind elfogadta volna, lényegében egy másik költségvetés szerint működne az ország. A kormány ezt - mint jeleztem - szóban már visszautasította. Ami bennünket illet, az az igazság Szerkesztő Úr kérem, hogy azért mi sem voltunk mindig kellően megértők az elmúlt 4 esztendőben, és nem dicsekedhetünk azzal az aránnyal, amit most nem tudok fejből megidézni, hogy mennyi módosító indítványát fogadtuk be az ellenzéknek, de a nullánál valószínűleg jobban teljesítettünk.

Műsorvezető: Már csak azért, mert erre joggal mondja az MSZP, hogy kérem szépen, ti is ezt csináltátok, akkor mit csodálkoztok?

Orbán Viktor: Ebben ezt az érvet fel lehet hozni, de én a döntő érvnek nem ezt tartom, hanem azt, hogy végül is milyen a költségvetés. Vagyis: segít-e az országon vagy sem. Ha a kormány által benyújtott költségvetés jó és az ország növekedik tőle, az emberek könnyebben, jobban, esetleg még boldogabban is élnek, akkor helyes elutasítani az ellenzék indítványait. Ha a költségvetés nem tesz jót az országnak, mert - mint mondottam - inkább energiákat von el nem pedig felszabadít, akkor érdemes elfogadni az ellenzék tanácsát és segítségét. Én úgy gondolom, hogy a mi költségvetéseink messze se voltak hibátlanok, tehát ilyen illúzióba nem kell magunkat ringatni, de azért összességében mégis az építkezés, a növekedés, a gyarapodás, az erősödés, az ösztönzés költségvetései voltak.

Műsorvezető: A polgári körökkel kapcsolatban, ha már a majdani székházat vagy inkább otthont emlegettem: amennyire ugye visszaemlékezhetünk, az arány az 51:49 volt. A polgári körök tagjai valamennyien élénken emlékeznek erre. Feltehetően, amikor türelmetlenek azt hiányolják, hogy a parlamenti megjelenítődése ennek az aránynak nem érződik elég súllyal.

Orbán Viktor: A parlament, illetve az Országház játékszabályai ridegek és éppoly könyörtelenek, mint a matematika maga. 51% elég a többséghez. Amennyiben minden egyes vitás ügyét az országnak az ország házában 51:49 arányban a kormánykoalíciót alkotó képviselők többsége határozza meg, akkor az a 49% nem sokat ér. Tehát ügydöntő, egyetlen ügyet sem tudunk eldönteni a 49%-kal. Nem úgy kell elképzelni a tisztelt hallgatóknak a parlamenti erőviszonyok tényleges értelmét, hogy ha 51:49 az arány, akkor 51 döntés a kormánypártoké, 49 meg az ellenzéké. Nem így van, mind a 100 döntés a kormánypárté, csak nem 100:0 arányban, hanem 51:49 szavazati arányban hozza meg ezeket a döntéseket. A 49% a az arra elég, hogy az ellenzék kellő súllyal legyen jelen, ha felvet valamit, azt ne lehessen lesöpörni az asztalról. Ugyan el nem fogadják, de le sem lehet söpörni az asztalról.

Műsorvezető: Ne haragudjon, mi a különbség a kettő között?

Orbán Viktor: Beszélni kell, vitatkozni kell róla, az emberek ezeket megismerik, véleményt is alkotnak és formálnak. Ez befolyásolja végül is a parlamenti döntéseket is. Egy jelentéktelen, mondjuk úgy, hogy nyúlfarknyi frakció, az még ha kérdéseket is vet fel, olyan kicsi, hogy a kérdés sem látszik. Azért ha egy komoly frakció vet fel kérdéseket, azok mindig komoly kérdésekké is válhatnak, ha ügyesen érvel a frakció, és szerintem Áder János frakcióvezető úr jól végzi a munkáját, és kellő súlyt tud adni személyesen is, meg a mögötte ülő frakció is ezeknek a kérdéseknek. És van egy másik jelentősége ennek a 49%-nak, hogy azért az életünk alapjait adó törvényeket, az alaptörvényeket, magát például az Alkotmányt, az erre épülő alapvető törvényeket, azokat kétharmados arányban lehet csak megváltoztatni, és ma erre nincsen módja a kormánykoalíciónak, igaz, az ellenzéknek sincs, egyfajta egyensúly van Alkotmány- és kétharmados törvények ügyében.

Műsorvezető: Aktuálpolitikai kérdésekben nem szokta hallatni a hangját. mi az a határ, amikor úgy érzi, hogy hallatnia kell a hangját?

Orbán Viktor: Nincs körzővel-vonalzóval-szögmérővel kijelölhető határvonal. Akkor szoktam véleményt formálni és az emberek figyelmét kérni, amikor úgy gondolom, hogy elég komoly ügyről van szó ahhoz, hogy a frakcióvezető úron, tehát Áder Jánoson kívül más is megszólaljon a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség részéről, vagy amikor valamilyen okból rám marad a munka, éppen más nem érhető el. Én nem javasolnám a hallgatóknak, hogy emögött valami elvi álláspontot lássanak, egy filozófiát, hogy most nem szólalok meg; amikor szükség van rá, akkor ezt megteszem, sőt, örömmel teszem meg. Szeretem elmondani a véleményemet, ha van hallgatóság, aki meghallgassa, aki figyel rám.

Műsorvezető: Példának okáért, október 23-án kifejezetten népes hallgatósága volt. Hadd utaljak erre a beszédre. Ön nyilván érzékelte azt, hogy tulajdonképpen két olyan mozzanata volt az Ön beszédének, amikor már-már párbeszéddé alakult, nevezetesen, amikor a másik Magyarországról beszélt, ami a szívekben él, illetve, amikor azt mondta, hogy mi készen vagyunk, és egyszerre mozdulunk. És ekkor be is kiabáltak. Emlékszik erre a mozzanatra?

Orbán Viktor: Hogyne.

Műsorvezető: Én azt hiszem, hogy amikor az iménti példát emlegettem a parlamenti politizálással kapcsolatban, a polgári körök igen népes táborának türelmetlensége, az éppen ott és ekkor nyilvánult meg. Érzése szerint, mi az, amit tud válaszolni nekik, hiszen akkor, ott azért ez a párbeszéd elég felemás volt, hiszen Ön állt a mikrofonnál, ők meg lentről kiabáltak.

Orbán Viktor: Hízelgő, amit Ön mond, de jólesik.

Műsorvezető: Nem annak szántam...

Orbán Viktor: Egy politikai vagy egy közéleti beszéd az akkor érdemel egyáltalán figyelmet, hogyha szinte párbeszédnek tűnik. A kinyilatkoztatások, "majd én megmondom" hangvételű beszédek, azok egy demokráciában nem különösen izgalmasak. Szerintem izgalom ott van meg feszültség, amikor a hallgatóság és a mikrofon mögött álló ember között valóságos párbeszéd zajlik, akkor is egyébként, hogyha ez szavakban nem feltétlenül ölt testet, de egy-egy mondat, ami a mikrofon mögül jön, elindít egy gondolatot a hallgatóságban, és a szónok következő mondata már erre a gondolatra felel. Az összes közéleti megszólalásomat, még hogy ha egymagam állok is a mikrofon mögött, egy valóságos párbeszédnek gondolom, hiszen kérdésekre próbálok válaszolni, amelyek felől tudom, hogy ott élnek az emberekben: hallottam róla, elmondták nekem, vagy ki tudom találni, hogy ez foglalkoztatja őket. Tehát ezek kicsit helyzetek, mint ahogy Ön is felfigyelt erre az október 23-i beszéd kapcsán. A polgári köröknek szerintem az egyik feladata a kezdetektől fogva világos volt, megjelent, a közéletben testet öltött, és szerintem nagyjából eleget is tettünk neki. Ugye, a polgári körök azért jöttek létre, hogy azok az értékek, eszmék, gondolatok, amelyeket fontosnak éreznek a polgári körökhöz tartozó emberek, ezek ne tűnjenek el a közéletből, hanem inkább erősödjenek. Függetlenül attól, hogy éppen nincs a kezünkben kormányzati lehetőség, vagy nem áll mögöttünk egy teljes állami igazgatás, hogy azokkal a lehetőségekkel, amikkel egy kormányzó erő élni tud, pénzügyi-jogi lehetőségeket is beleértve, ezzel nem rendelkezünk, mégis mi tegyünk azért, hogy ezek az értékek - nemzeti, polgári, keresztény értékek - ezek megerősödjenek, jelen legyenek, ne tűnjenek el. Sőt, azok az alkotások, amelyek ezeknek az értékeknek a jegyében jöttek létre, azokat ne lehessen letakarítani a föld színéről, legyen szó mondjuk a Terror Háza múzeumról, vagy a koronáról, amely a Parlamentbe az ország házába költözött, és sorolhatnék még jó néhány ilyen példát. Szerintem ezt a feladatot, hogy szervezzük meg magunkat, ne engedjük, hogy magányosakká váljunk, hanem adjuk össze inkább a véleményünket és az erőinket, keressük a kapcsolatot egymással, ne engedjük magunkat magányba szorítani, így ne is engedjük, hogy kiszolgáltatottakká váljunk, ezt a munkát elvégeztük. Itt még van egy kis teendő, tehát a polgári körök ugye össze-összejönnek, de gyakrabban kellene asz ország egyik sarkából a másik sarkába utazniuk egymáshoz is a polgári köröknek, ez szerintem a következő év egyik fontos feladata lenne.

Műsorvezető: Ehhez kapnak segítséget is?

Orbán Viktor: Nógatom is őket erre, de megoldják ők ezt maguk is, mert úgy látom, hogy a határon kívülre például sokkal gyakrabban utaznak, és a határon kívüli: erdélyi, felvidéki, kárpátaljai polgári körökkel mintha gyakoribb kapcsolatot tartanának, mint egyébként az országon belüli, a mai országhatárokon belüli porági körökkel. Na most, azt hiszem, hogy azonban azzal a költségvetéssel, ami most előttünk van, a 2004. évre szólóval egy új egy új korszak is elkezdődik. Tehát a polgári köröknek immáron nem csak a saját értékeikért kell kiállniuk a jövőben...

Műsorvezető: Ezt érzik is.

Orbán Viktor: Hanem ki kell állniuk más emberekért. Most már nem értékekért kell kiállni első sorban, hanem más emberek nagyon konkrét érdekeiért. Úgy látom, hogy meg kell védeni a nyugdíjasokat, meg kell védeni az egészségügyben dolgozókat, úgy látom, hogy a pedagógusok is rászorulnak arra, hogy valaki törődjön velük és védelmet adjon a számukra, úgy látom, hogy a független intézmények, amelyek elleni támadások nap mint nap erősödnek, és a saját személyes életünk elleni támadások is meggyőződésem szerint, azok megint csak védelmet érdemelnek. Tehát egész egyszerűen a polgári körök számára, mint a legnagyobb szervezett társadalmi erő számára azt a kérdést kell megválaszolni, azt a kérdést kell magának feltennie majd utána pedig megválaszolnia, hogy mit tud tenni a többi emberért? Azokért, akik nem tartoznak a polgári körökbe, és akik nem is akarnak oda tartozni egyébként. Most bizony nekünk, mint szervezett erőnek, ki kell állnunk, talán még nem is a mi értékeinket osztó emberek mindennapi érdekeiért.

Műsorvezető: Pedig Önöknek is ki kell állni a jelek szerint, mert ezt várják önöktől. Hadd utalok vissza a beszédére, és az azzal kapcsolatos reakcióra, illetve - azt hiszem pontosan ezen a hét végén - a Pest megyei polgári köröknek lesz egy összejövetele, ahol többek között a politikához és a politikai pártokhoz való viszonyukat is meghatározni szándékoznak. Tévedés ne essék, nem azt mondták, hogy a Fideszhez, hanem a politikai pártokhoz, és ebben nem csak önök vannak benne. Ez bizonyos fokig az útkeresést is jelenti, netán az elégedetlenséget és türelmetlenséget.

Orbán Viktor: Nézze, a türelmetlenség sohasem jó tanácsadó, először is szeretném ezt mondani. Okosan cselekedni csak akkor lehet, ha az ember előtte türelmesen végiggondolta, hogy pontosan milyen célok érdekében akar cselekedni. És én a polgári köröknek most azt tanácsolom türelmetlenség helyett, hogy azt a munkát végezzük el, ami az utcán hever. Mondok egy példát. Most indult aláírásgyűjtés a pedagógusok ügyében, mert hogy az új törvény nem teszi lehetővé, hogy a pedagógus a szülőnek bizonyos információkat a nebulóról, a saját gyermekéről, a szülő saját gyermekéről átadjon. Hát ez egy olyan képtelenség, ami ellen - azt hiszem - fel kell lépni. Kinek van erre ereje ebben az országban, ha nem azoknak, akik egyébként már megszervezték magukat, lásd polgári körök, akik részt vesznek ebben az aláírásgyűjtésben, és ha kell, akkor nyilván majd más módon is hangot adnak a véleményüknek. Itt van például a kórház-privatizáció kérdése, amit mindenképpen meg kell állítani. Most megvárjuk az Alkotmánybíróság döntését, hogy mit hoz, de megindult egy aláírásgyűjtés, amit ráadásul baloldalról indítottak, de én azt gondolom, hogy a polgári köröknek érdemes ezt támogatni, függetlenül attól, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek mi az álláspontja. Jelzem egyébként, az a helyes, ha mi is támogatjuk ezt az aláírásgyűjtést, de a polgári körök majd maguk elhatározzák, hogy kívánnak cselekedni, tőlünk függetlenül, a Fidesztől függetlenül is. Én javaslom, hogy ezt támogassák. És sorolhatnám a példákat tovább. Ráadásul még előttünk van egy európai uniós választás is 2004. június 13-án, a polgári körök nyilván ebben aktívan részt vesznek. Majd erre vonatkozóan lesz is hozzájuk kérésem, amit a hétvégén, Debrecenben, a Főnix Csarnokban tartott nagy polgári körös rendezvényen szeretnék elmondani, illetve intézni hozzájuk. Visszatérve az Ön kérdésére, a polgári körök nem tartoznak egyetlen párthoz sem, valóságos civil szervezetek. A Fidesz-Magyar Polgári pártot azért alakítottuk át Szövetséggé, hogy egy valóságos néppártként be tudjuk fogadni a polgári körökből is azokat, akik egyébként hajlandóak egy szervezettebb formában dolgozni, és velünk együttműködni. Én nem abban látom a polgári köröknek egyébként a feladatát, de ha ők ezt tűzik ki maguk elé, hát tegyék, hogy meghatározzák a különböző pártokhoz való viszonyukat. Nem arra noszogatnám, sarkallnám őket, hogy a pártpolitikának ebbe a kicsit mocsaras altalajába süllyedjenek bele, hanem hogy olyanfajta munkákat végezzenek el, amit egyébként a közélet más szereplői, például a pártok nem végeznek el. Itt van előttünk a karácsony. Nagy fontos, hogy egy országos, átfogó, eredményes, karitatív, egyedülállókat, gyermekeket, nyugdíjasokat segítő akciót indítsunk meg a polgári körök révén. Tehát ezeket fontosabb dolognak tartom, mint az egyes pártokhoz való viszonyuknak a mérlegelését, de nézze, én ott leszek szombaton ezen a beszélgetésen, nem beszéddel készülök, mert nem azzal hívtak meg, hanem hogy legyek egy fórum vendége, ahol lehet tőlem kérdezni, illetve valószínűleg én is tehetek fel kérdéseket az egybegyűlteknek. Egyébként ez a találkozó szombaton, ez része annak a folyamatnak, amely a Szövetség-építést jellemzi, és most már elérte Budapestet, tehát Budapesten meg kell újulni a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek. Ma egyébként a budapesti frakciónknál jártam.

Műsorvezető: Tudom, onnan jött...

Orbán Viktor: Onnan jöttem ide Önökhöz, és a hét végén pedig a polgári körök véleményét gyűjtöm össze és a jövő héten jó néhány, a budapesti megújulást elősegítő döntést - személyi és szervezeti döntést is szerintem - érdemes lesz meghoznunk.

Műsorvezető: Csak azért említettem az imént mindezt, mert a polgári körök politikai pártokhoz való viszonyában ennek megítélésben bizonnyal elég nagy súllyal esik latba, mikor azt hallják, hogy fölöttébb sokszínű a jobboldal. Na most, legalábbis, amennyire néhány emberrel beszéltem - elég sok ember volt egyébként -, az azt mondta, hogy köszönik szépen, ők nem akarnak sokszínűen veszíteni.

Orbán Viktor: A jobboldal valóban, ha így fogalmazunk, hogy a polgári oldal sokszínű, és azoknak is igazuk van, akik mondják, hogy a sokszínűség is szép dolog, de a győzelem sem kutya. Én azt hiszem, hogy a sikerhez, a győzelemhez, a saját értékeink iránti nagyobb közbizalomhoz - talán így fogalmazhatnék pontosan - az út a sokszínűségen keresztül vezet. A polgári köröknek a hivatása talán az az, hogy ezt a sokszínűséget összefogássá alakítsák. A polgári körökkel szinonima az én fejemben, az első szó, ami az eszembe jut róluk, az az összefogás. Én olyan abroncsnak képzelem a polgári köröket, amelyek az azonos értékeket valló embereket körülfogják, és mint a hordó dongáit, a pártokat szépen egy formába rendezik el. A polgári körök nem más, mint maga az önmagát megszervezett polgári nemzeti keresztény közvélemény. De még egyszer mondom: egy olyan közvélemény, amely nem magába akar zárkózni. Ezt nagyon fontosnak érzem, hogy most egy új időszámítás kezdődik ezzel a költségvetéssel: nagyon sok család, nagyon sok ember élete nehezül el emiatt az előttünk álló rossz költségvetés miatt. Nagyon sok ember életében komoly változások következnek be, és ezek kedvezőtlen változások lehetnek. Még az uniós csatlakozásra való felkészületlenség ráadásul egy újabb csomagot is az emberek hátára tehet, még egy terhet jelent a számukra. Ez az a pillanat, amikor a polgári köröknek több szerintem nem magukkal kell foglalkozni első sorban, hanem azokkal, akik nincsenek közöttünk. Azok érdekében kell kiállni akkor is, ha tudjuk, hogy ők lehet, hogy sose fognak csatlakozni hozzánk.

Műsorvezető: Egy dolgot még szeretnék megkérdezni Öntől, nevezetesen azt, hogy Ön minek tekinti az európai uniós választásokat: egy nagyon komoly, tétre menő választásnak, avagy a 2006-os parlamenti választás főpróbájának, avagy mindkettőnek?
Orbán Viktor: Határozzuk meg a kiindulópontot talán. Ugye, kétségkívül az európai uniós parlamenti választáson látszólag Európáról fogunk szavazni. De ha jobban belegondolunk, a választást követő napon mi ugyanott fogunk élni, ahol most élünk. Nekünk tehát Magyarországon kell boldogulni. Akik elmennek választani, azok az emberek a következő esztendőkben, mi mindannyian, itt fogunk élni Magyarországon. Nekünk itt kell jobb élet, itt kell boldogabb élet, tehát ez a választás, mint minden választás, rólunk, magyarokról és Magyarországról szól. Ezért nem lehet belpolitikainak vagy külpolitikainak minősíteni. Én azt mondom, hogy ez egy Magyarország sorsáról és jövőjéről szóló választás, ami kétség kívül hatással lesz a kormány választás utáni döntéseire, és hatással lesz a 2006-os választásokra is. Tehát egy jelentős eseményt látok magam előtt, ráadásul a saját nézőpontunkból azt tudom mondani, a polgári körök számára is az első lehetőség, hiszen a polgári körök a 2002-es választások után jöttek létre. Na, most megmutathatjuk egymásnak, hogy mit tudunk, hogy ha összefogottabban, ha felkészültebben, ha az összefogás jegyében indulunk neki a választásoknak. Lesz a Fidesznek listája, Szabad Európa listának fogják nevezni, ez az összefogás listája, az MKDSZ, a Lungo Drom, reményeim szerint, a Fidelitas és a Fidesz közös listája lesz, Szabad Európa lista néven.

Műsorvezető: Miniszterelnök úr, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat. Hölgyeim és uraim, önök a Háttér műsorát hallgatták, viszonthallásra a késő Esti Krónikában.