Szerencsés Károly: Cserny Jóska itt van? - kérdezgették az Andrássy úton. És Szamuely Tibi? Mihály, a költő? András és Pál? Bizony ott voltak ők is. Tüntettek közben Prágában, Bukarestben, Belgrádban s Párizsban is tapsoltak. Pozsony, Nyitra, Komárom, Kolozsvár, Kassa, Székelyföld, Szabadka közben elillant. Komoly zsákmány volt. (...) Szanyi Tibi kijött? És a Feri? András, Pali? Tele az Andrássy út. Tüntetnek a demokráciáért. Lendületesen más a politika. A gyűlölet vihart kavar. Már Amerikában is, Brüsszelben is dagadnak a vitorlák. Veszélyben a zsákmány. Mi úgy hívjuk: haza. Megbélyegzik, megalázzák, kirabolják, miként 1918-ban, 1945-ben. Előbb a nemzetet, utóbb a demokráciát sebezték meg végzetesen a prédalesők.

Mi most nem széledünk szét. Ha hibák történtek, kijavítjuk, de a demokráciát és a nemzeti gondolatot együtt tartjuk. És együtt maradunk. S végül eljuttat minket igazunk az igazsághoz. Talán hajnalodik, és nem Budapest ég.