Nem akarom untatni az olvasót: csak találomra választottam ki néhány nekünk szegezett vádat, illetve kerestem ki környező országok alkotmányaiból a hasonló megoldásokat. Mi nem gondoljuk, hogy azok az országok, amelyek tőlünk eltérő megoldást választanak, kevésbé lennének demokratikusak.

Ugyanakkor azt is megszokhattuk már az európai erőtérben, hogy markánsan lejt a pálya — a később csatlakozott államok hátrányára. Hollandiának lehet olyan kisebbségi kormánya, amelyet külső támaszként egy idegengyűlölő radikális jobboldali párt tart meg, Ausztria esetében viszont egy hasonlóan gyanúsnak tűnő koalíció már politikai szankciót vont maga után az Európai Unió részéről 1999-ben.

Hasonlóan jártunk most mi is. Mindaz az irigység, féltékenység, gyanakvás, amely az európai baloldal részéről a közép-európai „új” demokráciákkal szemben él, most Magyarországra összpontosul. Néhány magyar szocialista európai parlamenti képviselő által — akik közül Göncz Kinga ki is jelentette, hogy sokkal szívesebben képviselné Luxemburgot, mint Magyarországot — lelkesen támogatva folyik a tényeknek fittyet hányó kampány az Európai Parlamentben, melynek egyik szánalmas — vagy éppen tragikomikus — felvonását a múlt héten láthattuk.

Úgy tűnhet, magunkra maradtunk. Pedig ha jobban odafigyelünk, észrevehetjük, hogy vannak velünk együttérzők. A litván parlament határozatot fogadott el, melyben szolidaritásáról biztosította Magyarországot. A lengyel kormányfő és a külügyminiszter — az ottani baloldal követelésének sem engedve — kijelentette, hogy természetesen továbbra is demokratikus országnak tartja hazánkat. Nem tették meg velünk azt a gyalázatot, amit Gyurcsány Ferenc elkövetett ellenük: egy Merkel-látogatásért cserébe felrúgta a régiós szolidaritást, és megtámadta a Kaczyinski-kormányt.

Nekünk természetes, hogy demokrácia és jogállam vagyunk. Az is természetes, hogy hiszünk az európai integráció eszméjében, a második világháború utáni kereszténydemokrácia legsikeresebb nemzetközi vállalkozásában. Ezért törekszünk együttműködésre a közösségi intézményekkel.

Ugyanakkor az is egyértelmű — éppen azért, mert hiszünk Európában —‚ hogy meg fogjuk védeni nemzeti érdekeinket és intézményeinket. Egyenrangú tagjai vagyunk az Európai Uniónak, olyan országként, amely — térségbeli társaihoz hasonlóan — évtizedeket és emberi életek ezreit áldozta a demokráciáért, a jogállamért, Európáért.

Nem tőlünk, közép-európai nemzetektől, kell félteni ezeket az alapértékeket. Mi tudjuk, hogy milyen nehéz kivívni és milyen fontos megőrizni a jogállamot, a demokráciát. Ezt értik a minket támogató litván és lengyel barátaink. Talán ezért nem vesznek részt az ellenünk folyó támadásokban cseh, szlovák, román és szlovén szomszédaink. Ezért a közös élményért, ezen a közös alapon kellene nekünk, közép-európai nemzeteknek összefognunk. Hogy Európában a mi régiónknak is legyen helye a Nap alatt.