A sajtószabadság-ellenes megnyilatkozás annál is inkább megéri a figyelmet, mert burkoltan a nyugati sajtónak is címezték a kirohanást. Nincs hír arról, hogy a hajdani külügyminiszter elégedett volt-e az olvasottakkal, hallottakkal-látottakkal, de van egy olyan gyanúnk, nemigen nyerték el a tetszését. A nyugati média ugyanis respektálta a magyar miniszterelnök váratlan kiutazását, és nem süllyedt a Göncz által elvárt ócsárló szintre.

Féltjük emiatt a külföldi kollégákat, nehogy őket is utolérje a rabiátus uniós honanya haragja. Még azt sem tudni, nem húzták-e ki a gyufát nála a hazai baloldali orgánumok. Nem átallották ugyanis olyan tévinformációkkal traktálni a publikumot, hogy Orbán Viktort nem mosta le a pástról a nemzetközi munkásmozgalom túlereje. Egy bizonyos. A média alig palástolt megfenyegetése nem érte el Neelie Kroes médiaügyi és Viviane Reding alapjogi biztos ingerküszöbét. Úgy vélhetik, sérülnek az európai értékek, ha egy baloldali nem uszíthat a renitens sajtó ellen.

De miként fogadhatta az engesztelhetetlen képviselőnő a békemenetről szóló beszámolókat? Félő, felzaklatta az a szervilizmus, amellyel közelítettek a témához még a stabilan jobboldalellenes újságok, portálok is. Nem lenne meglepő, ha már úton is lenne Brüsszelbe a szocialisták feljelentőlevele, amiért képesek voltak százezer fős kormánytámogató demonstrációról beszélni. Hogy hozzávetőleg négyszer ennyien voltak? És a Belügyminisztérium közleményében szereplő négyszázezres tömeg nem túlzás, hanem ténykérdés? Annál rosszabb a tényeknek. Az utódpártiak ugyanis tömegadatokban nem ismernek tréfát. Azért nem szabad leírni a valós számot, mert az a prekoncepció: nincsen polgári középosztály, csak Kádár népe, ők pedig nem mehetnek ki holmi polgári értékek mellett demonstrálni. Kizárólag szélsőséges eszmékért tüntethetnek. Csakis ez esetben lehet nagy a tömeg a tudósításokban.

A Népszabadság és a többi balhű orgánum tehát messze átlépte hatáskörét, amikor százezres létszámról adott hírt, amiért minimum pártelnöki rovó jár. Így is derekasan ellenálltak a valóságnak, amikor a felvonulók cirka háromnegyedét nem létezőnek nyilvánították, szinte kitörölve az élők sorából. A Népszava, nem okozva csalódást a demagógiára vágyóknak, mindössze tízezrekről írt. Nem így a HVG.hu, amely arra  vetemedett, hogy címében gátlástalanul kormány mellett álló százezrekről halandzsázzon. Természetesen az lett volna a helyes alapállás, ha leszögezik: a január 2-i, Opera előtti pártsemleges, civil MSZP-LMP-kitelepülésen legalább annyian voltak, mint a kormány mellett kiálló csöndes polgári demonstráción. Igaz, előbbin mindössze az Operától a Nagymező utcáig állt az aktivisták serege, míg a polgári oldal békemenete a zsúfolásig megtelt Kossuth tértől az Oktogonig tartott. Nem kell statisztikusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: összehasonlíthatatlanul többen jelentek meg január 21-én, mint a szocialisták által grundok tiltakozáson. Pedig ez az emberáradat úgy jelent meg Sepsiszentgyörgytől Püspökladányig, Ferencvárosig, hogy beszédre, zenére, egyéb programra nem volt kilátás.

Vajon miért sújtja a baloldal kiközösítéssel azt, aki a valós számokat közzéteszi? Talán azért, mert nyilvánvalóvá vált: hiába kínoztak egy országot és kormányát, a lakosság, amelyen állítólag basáskodik a jobbközép kabinet, soha nem látott tömegben sorakozik fel a diktatórikusnak beállított vezetés mellett. Hát nem kétségbeejtő ez az európai baloldalra, liberálisokra nézve? Mi lesz, ha a magyar példa elterjed? Lehúzhatják a rolót! Pedig már így is igen rosszul áll a szénájuk, miután csak egy-két államban maradtak hatalmon. Lám, már Amerika sem tudja kézben tartani a szálakat, egyre többen fordítanak hátat a szentséges neoliberalizmusnak. Szabad-e hagyni elkanászodni Európát és megbuktatni a „haladó" ideológiát? Ám a baloldali önmentő akcióra rámehet Európa. Ezért már megszólaltak a józanabb hangok, kárhoztatják hazánk gyötrését, pofozását, ahogy az osztrák alkancellár fogalmazott. Sorolhatjuk a mellettünk kiálló lengyeleket, litvánokat, skótokat is. Még váratlan helyről is jött támogatás, hisz londoni piaci elemzők kontraproduktívnak minősítették az ellenünk folytatott hadjáratot (!).

A teljes publicisztikát a Magyar Nemzet január 30-i számában olvashatja.