A hétfői uniós csúcson ugyanis Magyarország – 24 uniós tagállammal együtt – úgy járult hozzá a pénzügyi fegyelmet célzó kormányközi megállapodáshoz, hogy ez a dokumentum már tartalmazza a magyar észrevételeket is, így nyugodt szívvel lehetett rá igent mondani. Három fő területen aratott sikert a magyar diplomácia: a megállapodásból kivették az általunk kifogásolt adóharmonizációt, az euróövezetet érintő kérdésekben ezentúl partnerként veszik számba a közös pénzhez még nem csatlakozókat is, harmadrészt a szerződés legtöbb pontja csak akkor érint minket, ha már euróval fizetünk.

Az első kérdés a versenyképesség szempontjából jelent óriási előnyt hazánknak, mert az adórendszerünkről továbbra is magunk dönthetünk, holott a Sarkozy–Merkel-paktum egyik sarokköve épp ennek a szuverenitásnak a feladása lett volna. Így a régión belüli gazdasági versenyfutásban továbbra is élhetünk az adópolitika önállóságában rejlő lehetőségekkel. Bármekkora is volt tehát a nyomás a kormányon, hogy még decemberben igent mondjon a számunkra hátrányos feltételekre, mégis megérte felvállalni, hogy nem adjuk ki a kezünkből ezt az ütőkártyát. A megállapodás másik előnye, hogy a pénzügyi unió szabta kötelezettségek csak az eurózóna tagjaira vonatkoznak. És a hétfői megállapodást elnézve nagyon úgy tűnik, hogy az övezet kapui még jó ideig zárva maradnak. Nemcsak számunkra, hanem az előszobájában várakozó többi közép-európai uniós tagállam számára is.