A legenda oda. Jövőre nem lesz (reál)béremelés. A vállalatok helyzetét kell javítani, hogy az ország visszanyerje versenyképességét. Az intelem gyorsan hatott: a térségben új gyárának helyet kereső Hyundai-konszern még aznap visszamondta Magyarországot mint befektetésének egyik lehetséges helyszínét. Vélhetően nem kíván csatlakozni a társaság azon honi cégek táborához, amely "a vállalatbarát" kormányzat adópolitikája miatt 2004-ben százmilliárd forinttal több adót fog fizetni a mostanihoz képest. A helyzeten a Suzukival kapcsolatos, kétségkívül örömteli hír sem változtat, amelyre tegnap kínjában hivatkozott a kormányszóvivő.

Kár nyafogni, most már késő. A szocialista, balliberális szavazógépezet elfogadta a jövő évi költségvetés sarokösszegeit. Fenntartások nélkül mondtak igent a kormánypárti honatyák az elmúlt évek egyik legembertelenebb költségvetésének irányelveire. Elvetve minden olyan ellenzéki indítványt, amely - paradox módon - a szociális alapelveket tartotta szem előtt. A családok jólétét éppúgy, akárcsak a helyi közösségek, a települések, az önkormányzatok anyagi biztonságát.

Ne szépítsük: a 2004-es költségvetés sem az üzleti világnak, sem a munkavállalóknak nem kedvez. A 2004-es költségvetés a megszorító intézkedések csokra, csak és kizárólag arra hivatott, hogy leszorítsa az államháztartás hiányát. Magyarul: azt a pénzösszeget vonja vissza a kormány a cégektől és munkavállalóktól, amely az elmúlt évben szőrén-szárán eltűnt az államkasszából. Nincs a nyugdíjasoknál, nincs a pedagógusoknál, nincs a köztisztviselőknél, nővéreknél, nincs beaszfaltozva az új autópályák kilométereibe, nincs az önkormányzatoknál, nincs a cégek versenyképességét javítani hivatott támogatási alapokban.

A honatyák nem költségvetésről szavaztak, hanem arról, hogy kitől milyen mértékben rámolják vissza az államkasszába azt a temérdek pénzt, ami az elmúlt időszakban nyomtalanul eltűnt - a hiányzó összegnek csak a töredéke, amit a kormány a választási ígéretek részbeni teljesítésével még 2002-ben kifizetett -, s amit a közgazdasági terminológia ez esetben is csak jótékony fogalommal jelöl, államháztartási hiánynak nevezve mindazon milliárdok öszszességét, amely kikerült az állam látóköréből.

Pedig a jóléti rendszerváltás elkezdődött. Igaz, pillanatnyilag csak Medgyessy, Gyurcsány, Juhász és társaik a kedvezményezettek, de idővel tágul a kör, s mindazon lemondás, amire a 2004-es költségvetés kényszeríti a polgárokat, meghozza gyümölcsét. A pártkatonáknak. Ebben sem a sztrájkbizottságot alapító szakszervezetek, sem a kellemetlenkedő ellenzék nem fogja megakadályozni a kormányerőket. Hiszen ők nagy böjtöt fizettek saját jólétükért. Behajtják az 1998 és 2002 között elmaradt járandóságukat.

Mert úgy gondolják, hogy az ország csakis az övék.
És a hatalom is.

Hommer Tibor, Magyar Nemzet