Szabó Palócz Attila: Az egyik szervező gyermekkori barátja elvesztette állását, feleségét és két gyermekét nem tudta eltartani – ezért felakasztotta magát. „Ez volt az utolsó csepp a pohárban” – mondja most. Hajlamos vagyok hinni is abban, hogy barátja elvesztése miatt valóban mély, személyes, szubjektív motivációja van. Neki igen!

A szocialista politikusok azonban a transzparensükre tűzték ezt a tragédiát!

Nekik mindez csak annyit jelent, hogy fel van végre tuningolva a téma, arra pedig rá se hederítenek, hogy közben a kegyelet végérvényesen elveszett…

Hiszen mit látunk az egészből? Odaszalad gyorsan néhány politikus – Ujhelyi István, Gúr Nándor, Nyakó István a menet élére áll –, megtesz néhány lépést, amíg forognak a kamerák, kattognak a fényképezőgépek. S aztán visszatérnek gyorsan a jól fűtött irodáikba, halaszthatatlan elfoglaltságaik miatt nem tudják végigkísérni a vonulókat, akiket egyébként támogatnak. S akik mellesleg pont az ellen tiltakoznak, amit ők maguk ezzel a gesztusukkal is megtestesítenek…