Tisztelt Képviselőtársaim!

A minap otthon, Budapesten láttam egy televíziós riportot, amely az Európai Parlament egyik szocialista képviselőjével készült. Képviselőtársunk az úgymond Magyarországon dühöngő antiszemitizmusról beszélt. A magyar zsidóság sorsa felett aggódva, lényegét tekintve ugyanazt mondta, amit az elmúlt hónapokban már mások is, a politikai baloldalon, és a hozzájuk közelálló sajtóban. Nem azért rendített meg, amit hallottam, mert ne találkoztam volna már korábban is a Magyarország kormányát befeketítő rágalom-hadjárattal. Hanem azért, mert képviselőtársunkat értelmes, józan és nyitott embernek ismertem meg, akivel közös bizottságban és közös témákban dolgozva, nem volt nehéz kompromisszumot találni. Ezért ütött szíven, hogy mély átéléssel mondja a valótlant, hiszi amit mond, mert nyilván olyanoktól hallotta, akiknek fenntartás és ellenőrzés nélkül hitelt adott. Tiszteletreméltó képviselőtársamat tehát csúnyán becsapták. Minden bizonnyal olyanok, akiknek a politikai hatalom visszaszerzéséért folytatott háborújába az is belefér, hogy akár saját frakciótársaikat is félrevezessék.

A lopakodó vádaskodás piszkos eszköz. Lopakodó, mivel nem bírja el a bizonyítást és a szembesítést. Szembesítés esetén ugyanis a vádaskodó visszavonul - de csak azért, hogy azután, mintha mi sem történt volna, elkezdje elölről. A megtámadott pedig nem mer védekezni, mert fél, hogy a védekezés is visszahullik rá. Engedjenek meg egy kérdést: ha a magyar kormányt vádolók birtokában volna akár egyetlen rossz vagy félreérthető mondat, amely antiszemitizmusról árulkodik, nem tették volna le már százszor Önök elé? Apám félholtan szabadult egy náci koncentrációs táborból. Nagyanyám a gyermekeivel és a család macskájával megszökött a budapesti gettóból. Életüket annak köszönhetik, hogy mélyen vallásos, keresztény emberek, saját életüket is kockára téve, a pincéjükben bújtatták őket, és másokat is. Nagyanyám férjét ’44 Karácsonyán meztelenre vetkőztetve hajtották a Dunapartra és a folyóba lőtték. A húgán fiatal lányként Mengele végzett kísérleteket, sok évig küzdöttek az orvosok, hogy születhessen gyermeke. Magam zsidó misztikáról írott könyveimben próbáltam megfejteni a túlélés titkát…de ez már nem ide tartozik. A Fidesz alapítóihoz és vezetőihez több, mint húsz esztendős barátság és szolidaritás fűz, amely soha nem rendült meg, mert soha nem történt olyasmi, amitől okom lett volna ezt az összetartozást megkérdőjelezni.

Magyar vagyok. Magyar patrióta, ha tetszik, aki tudás, érzelem, ragaszkodás és féltés ezer szálával kötődik a hazájához, Magyarországhoz és annak közjogi határain túl élő magyarságához. Soha nem éltem meg ezt ellentmondásként azzal a mély és sokrétű hűséggel, amely a zsidó tragédia minden áldozatához köt, és a zsidó történelem minden spirituális értékéhez és önmegtartó harcához. Az ilyenfajta ellentmondást ugyanis mindig kívülről és aljas indokból próbálják gerjeszteni.

Nem igaz, hogy a zsidósága miatt ma bárkinek is félnie kellene Magyarországon. Szomorú tény viszont, hogy a balliberális politikai közösség elég régóta hajlamos arra, hogy a hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében a jobbközép erőkkel és kormányokkal szemben az antiszemitizmus vádját használja fegyverül. Azt sugallva, hogy ha nem ők vannak hatalmon, minden kisebbség halálos veszélybe kerül. Ez szemenszedett hazugság. És roppant mérgező. Higgyék el, a magyar zsidóságból sokan tisztán látják ezt az összefüggést, de hallgatnak, mert túl nagy a csoportnyomás rajtuk. Amikor egy parlamenti delegációval Izraelben jártam, módom volt ezekről a dolgokról beszélgetni egy igen széleslátókörű izraeli politikussal. Fél szavakból is értettük egymást. Értette, pontosan, hogy mi, a magyar jobbközépen nem akarunk mást, mint egy hazát, amelyet a nemzeti összetartozás és az értékekbe vetett hit kovácsol egybe és tart meg számtalan veszély és válság közepette is.

Van antiszemitizmus Magyarországon? Szórványosan és a radikális jobboldalon persze hogy van. Amint Európa majd minden országában. A Jerusalem Post-ban megkérdezett Köves Slomó rabbi szerint Magyarországon kevesebb, mint Nyugat-Európa országaiban. Magyarországon azonban sajtószabadság van, ezért néhány valóban förtelmes orgánum ellen nem lehet törvényesen fellépni.

Tisztelt Képviselőtársaim, nézzék el nekem a szokásosnál személyesebb hangvételt. A rasszizmus a magyar kormánnyal szemben súlyos és igaztalan vád. A politikai küzdelem sokféle eszközzel dolgozik. De a rasszizmussal való rágalmazást nem szabadna ebbe az eszköztárba beemelni. A cinizmusnak a politikában is határt kell szabni! A zsidóság történelmi tragédiáját, és azt az érzékenységet, amelyet a népirtás nemzedékek sorának a lelkében hagyott, nem szabadna politikai manipulációra használni. Legyenek tekintettel a holtak emlékére! És legyenek tekintettel az élők hitére abban, hogy megértéssel és jó szándékkal a történelmi terheket lassanként lerakhatjuk a vállunkról!

Kérem tisztelt Képviselőtársaimat, gondolják mindezt higgadtan végig! Aki úgy érzi, szeretné mélyebben is megismerni a magyar helyzetet, készséggel állok rendelkezésére!

Hankiss Ágnes

Budapest, 2012-02-08