Az európai jobb- és baloldal küzdelmeiben azért alakulhatott ki a közmegegyezés, mert végül is mind egyetlen társadalmi réteg felemelésén munkálkodnak: a középosztályén. A közép-európai országok a szocializmus béklyójától megszabadulva most éppen ezt a konszenzust keresik, s azok lesznek közülük gazdaságilag is a legversenyképesebbek, amelyek először megtalálják. Éppen ezért kulcsfontosságú az a kijelentés, amelyet a magyar miniszterelnök tegnap a parlamentben tett. Jelentősége túlnő az országértékelő beszéd egészén is, hiszen az ország vezetésének vezérfonalát éppen ez a gondolat fémjelzi majd. A kormányfő szerint 2002 és 2010 között a nagytőke a gazdasági súlya mellé a politikai hatalmat is megszerezte. „Ezzel én nem értettem egyet” – jelentette ki, azt javasolva, hogy Magyarország ne térjen vissza erre az útra.

Orbán Viktor szerint tehát a szocialisták átengedték az ország vezetését a nemzetközi tőkének, és a kormánynak azt vissza kellett szereznie. A miniszterelnök ugyanakkor azt is világossá tette: nem az elit vagy a nagytőke ellen szeretné mozgósítani a társadalmat. Az elit és a nagytőke nélkül ugyanis nincs gazdasági ereje egy országnak. Különösen egy olyan kicsi és nyitott gazdaságnak, mint a magyar, amelynek tőkevonzó képességét is folyamatosan fejlesztenie kell. Tehát egyre vonzóbb terepet kell teremteni a nagytőkének, biztosítva a befektetések tisztes hasznát, amelynek többnek kell lennie, mint a szomszédban, különben elmennek. Ugyanakkor világosan a nagytőke értésére kell adnia a hatalomnak azt is: ennek a haszonnak a fejében mindent meg kell tennie a magyar középosztály életszínvonalának javítása érdekében. Ennek a kompromisszumnak a megkötése az alapja a magyar gazdasági fejlődésnek, ami csak akkor lesz fenntartható, ha mindkét fél elégedett lesz az alkuval.

Szalontay Mihály írása a Magyar Hírlap 2012. február 14-i számában olvasható.