A köztársaság törvénytisztelő és becsületes polgárai egyszer csak rádöbbentek rá arra, hogy nincsenek egyedül. Még ma is emlékszünk: Frei Tamás műsorában a televízió nyilvánossága előtt megkérdezte, vajon mennyi pénzért ölné meg egy "bérgyilkos" a magyar miniszterelnököt - Orbán Viktort. Ön akkor felemelte szavát a brutalitás ellen.
Majd a Magyar Hírlapban jelent meg egy olyan írás, melyben azt mérlegelték, vajon mennyi haszonnal járna, ha Kövér Lászlót és Orbán Viktort likvidálnák - Ön az Ön publikációs teréül szolgáló Népszabadság hasábjain kikelt mind a szerző, mind a napilap ellen. Ekkor egyre többen kezdték tisztelni Önt.
Nem ment el Ön szó nélkül Keller László kijelentése mellett, melyben a Feljelentésügyi Államtitkár ténykedésével kapcsolatban elnézést kér "a társadalomtól azért, mivel ezt a munkát nem tudjuk bolsevista módszerrel elintézni". Ön fáradságot nem kímélve megszólaltatta mindazon személyeket, akiket Keller László és csapata politikai indíttatású feljelentései nyomán meghurcoltak, életüket és családjuk életét rémálommá tették. Ezért a kiállásért a hatalom embereitől ugyan nem kapott elismerő szavakat, de Ön még ezt is megkockáztatta a megalázottak és megnyomorítottak védelmében.
Már vártuk fellépését, amikor híre jött, Török Zsolt szocialista országgyűlési képviselő szó szerint az alábbiakat nyilatkozta az egri városi televíziónak: "Szász Károllyal és a vele hasonlókkal szemben úgy kellene eljárni, hogy vagyonelkobzás és onnantól kezdve tárgyalunk, hogy meddig fog börtönben ülni." A szocialista düh e megnyilvánulását Ön - a történelmet jól ismerő személyként - jogosan, bolsevista módszernek bélyegezte. És szelíd hangú, de annál határozottabb írásában a szocialista gyűlöletkeltés végét követelte.
A becsületes emberek aztán mindannyian örökre emlékezetükbe vésték az Ön nevét, amikor a lapjukban megjelent hamisított Teller-levél ügyében osztotta meg - a lapra nézve lesújtó - gondolatait olvasóival.
Csak azt sajnáljuk, hogy Gyurcsány Árnyék Ferenc nem hallgat az Ön szavára. Így történhetett meg, hogy a milliárdos szocialista miniszter - az Ön számára is publikációs lehetőséget biztosító Népszabadságban - megjelentette polgárháborús hadüzenetét. Ön ekkor nyílt levelével lapjuk főszerkesztőjéhez fordult, és a demokrácia feltétlen híveként felkérte őt: ne adjon teret a későbbiekben ilyen és ehhez hasonló szövegeknek. Ekkor - a kormány tagjait és a kormánypártok parlamenti képviselőit leszámítva - már nem volt Magyarországon olyan ember, aki ne zárta volna Önt szívébe.

Tisztelt Bächer úr!

Köszönjük Önnek, hogy a magyar közélet morális állapotáért, a gyűlölet mindent elönteni kívánó folyama ellen ily állhatatosan küzd. Hiszen ezzel nap mint nap mindannyiunknak erőt ad a lelki-szellemi megújulásunkhoz.
Köszönjük azt is, hogy hálás szívvel írott gondolatainkat elolvasta, pedig így meg kellett szakítania a gyűlölet ellen folytatott kitartó harcát.

Nagyrabecsüléssel:

Pioker Ignác