– Mi annak a játszmának a valós tétje, amelyben – látszólag – az egész európai államszövetség áll szemben Magyarországgal?

– Tavaly nyáron kezdődött minden, amikor Borut Pahor – akkori szlovén miniszterelnök – zárt ajtók mögött megtette ama bizonyos kijelentéseit („Ahogy vége a magyar EU-elnökségnek, politikailag azonnal és teljes mértékben elszigeteljük Magyarországot.”), amiket akkor még nem vettünk komolyan. Én sem.

– De akkor már ön blogolt róla.

– Igen. Blogoltunk erről, de én kicsit ironikusan kezeltem. Lehet, hogy ez tévedés volt, és nem készültünk föl erre a támadásra. Hogy mi van emögött? A baloldal is jól tudja, hogy rendkívül rosszul áll a szénája. Nem kapja meg a támogatottságot a társadalomtól, s ha jól számolom, csak négy szocialista miniszterelnök maradt az Európai Unióban, és a most éppen csatlakozni készülő Horvátországban van még baloldali kormány. Ehhez képest az Európai Néppártnak tizenhat vagy tizenhét miniszterelnöke van, ami óriási különbség. Ugyanakkor a kapitalizmus a harmincas évek óta éppen a legnagyobb válságát éli, s a baloldal valahogy ebből sem képes profitálni. Többek között azért, mert óriási törést szenvedett a kommunizmus összeomlásával. Talán már 1989-től kezdődően keresi a baloldal magának az új szerepet.

– És mit találtak ki?

– Csak az úgynevezett szivárványkoalíciót. Többféle kisebbségek, de óvatosan szelektált kisebbségek képviseletét. A történelmi kisebbségekkel nem, de a genderrel, a bevándorlókkal foglalkoznak. Ez pedig nem elég, nem mozgósít. Szép és dicséretes, ezeknek a csoportoknak az érdekeit, illetve a jogait valóban tisztelni kell, de ettől még nem jön létre a baloldal. Ugyanakkor Magyarországon ma nagyon legyengültek alakulatai, csaknem teljesen eltűntek. Ennek a tehetetlen politikai oldalnak a szemével nézve pedig azt látni, hogy egy közép-jobboldali párt, a Fidesz megszerzi a kétharmados többséget, és ráadásul elindítja a reformprogramot, nos ez egy kiváló célpontnak bizonyult. Szerintem ez adja meg a magyarázatot mindenre. Másik tényező pedig az, ami mögé bújnak: „Milyen jó, hogy ez a bizonyos ország ott van valahol keleten egy gyanús helyen, ahol érthetetlen és kiejthetetlen nyelvet beszélnek.” Ekkor kezdték keresni a részleteket, amiket aztán folyamatosan kifordítanak értelmükből, illetve félinformációkból dolgoznak – az olvasóra bízom, hogy hazudnak vagy tévednek.

A teljes interjút a magyarhirlap.hu-n olvashatja.