Tamáska Péter: „Viszonylag kevés a fizikai megsemmisítés” – jegyzi meg Biszku Béla, aki később a főnökét is szerette volna megbuktatni. Az utolsó ’56-osok a hetvenes évek második felében szabadultak: ők voltak, akikkel kitöltették mind a rájuk szabott húsz évet. Hamusicsot, az „utolsó ’56-ost”, a forradalom tízéves évfordulóján fegyveres ellenállásra készülő kis bányászcsoport vezetőjét 1967 februárjában végezték ki. (Hogy teljes legyen az igazságszolgáltatás öröme, a zuglói nyilasperben ekkor három halálos ítélet született. Az egyik, viszonylag enyhe börtönbüntetést kapott nyilas vádlottnál a védője ügyesen használta ki, hogy a néphadsereg tisztjeként, majd pufajkásként megpróbálta jóvátenni ifjúkora tévedéseit.)