Páva Zsolt, a baranyai megyeszékhely fideszes polgármestere a kommunizmus áldozatainak emléknapján tartott ünnepségen kijelentette: az a tény, hogy az 1947-ben ezen a napon letartóztatott, majd kényszermunkára ítélt Kovács Béla pécs-patacsi születésű volt, különös kötelezettséget ró a pécsiekre. Ezért is döntött úgy a város önkormányzata, hogy a patacsi városrészben működő iskolát a Független Kisgazdapárt egykori főtitkáráról nevezi el.
    
A polgármester országgyűlési és helyi közéleti képviselők, 56-os szervezetek, volt politikai foglyok, tanárok és diákok előtt hozzátette: Pécsnek szándékában áll, hogy a budapesti Terror Háza Múzeummal közösen olyan emlékhelyet létesítsen a politikusnak, amely a fiatal generációknak a múlt megismerését, az idősebbeknek a szembenézést, esetleg a vezeklést szolgálja.
    
Páva Zsolt emlékeztetett rá, hogy a kommunizmus történészi források szerint 100 millió ember életét követelte a XX. században. "Ennyien vesztek oda egy eszméért, amelyről azt állították, hogy jó, pedig csak gonosz és sátáni lehet minden olyan eszme, amely emberéleteket követel" - mondta.
    
A politikus példaként hozta fel a magyar kommunisták rémtetteit, a Szovjetunió tagköztársaságaiban történt népirtásokat, kínzásokat, az ukrán kommunisták éhínséget okozó tevékenységét, amely miatt hétmillió ember, köztük hárommillió gyermek halt meg.
    
Páva Zsolt feltette a kérdést, hogy az a művelt világ, amely érzékenyen reagál az emberi jogsértésekre, amely gyakran diktatúrát emleget ott is, ahol annak nyoma sincs, vajon vezekelt-e, amiért nemcsak eltűrte, hanem egy jó eszme ígéretének reményében támogatta is a kommunizmust, a kommunistákat.
    
"Bizony, ez a mai napig sem történt meg. Nem kért bocsánatot százmillióktól, nem emelt emlékoszlopot az áldozatoknak. De ha nem tették meg ők, megtesszük mi" - jelezte. Hozzáfűzte: Pécs, amely önmagában is krónikája az ember történetének, megteszi, hogy emléket állít az áldozatoknak, hogy a történelem tengerében ne vesszen el az a sok vér, veríték és könny, amit követeltek tőlük.
    
"Tanulja meg mindenki, amit Szolzsenyicin írt: a kommunistánál kártékonyabb, veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más normális, nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így jellemez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek, egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista" - mondta Páva Zsolt.
    
Horváth János, a parlament 90 éves korelnöke Kovács Bélát, mint egykori kollégáját és rabtársát bátor, a dolgát tenni kész emberként, halk szavú, de hatásos szónokként jellemezte, akivel gyakran olvasott együtt verseket és beszélgetett történelemről, politikáról, a valóságról.
    
Megítélése szerint Kovács Bélának a második világháborút követően nagy szerepe volt az újjáépítés megkezdésében, a forint bevezetésében, az infláció megfékezésében, s abban a küzdelemben, hogy Magyarország ne kommunista, hanem szuverén, demokratikus berendezkedésű országgá váljon. Utóbbit azonban a Szovjetunió katonai puccsal megakadályozta.
    
Horváth János szerint a kommunizmus áldozatainak emléknapján Pécs-Patacs, Kovács Béla szülőhelye a legfontosabb helyszíne a számvetésnek és a kérdések feltevésének. Azt mondta: a legjobb válasz akkor jöhet, ha felidézzük Kovács Béla életét, és azt, ami akkor velünk, magyarokkal történt. A Kovács Bélával kapcsolatos emlékezésben ugyanis benne van a sorsunk, a jelenünk, és hisszük, a jövőnk is. Arra kérte a hallgatóságát, ápolják Kovács Béla emlékét: különböző fórumokon, eseményeken, tudományos összejöveteleken, elemezzék munkásságát, tevékenységét.
    
Kovács Bélát 65 évvel ezelőtt annak ellenére tartóztatták le a szovjet megszálló hatóságok, hogy országgyűlési képviselő lévén védte mentelmi joga. Az akció a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítését szolgálta, egyben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.
    
Szovjetellenes kémkedéssel és ellenkormány alakításával vádolták meg, 1952-ben a Szovjetunióba vitték, s bírósági tárgyalás nélkül 25 év kényszermunkára ítélték. 1955 novemberében átadták a magyar hatóságoknak, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza. Az 1956-os forradalom idején földművelési miniszterként, majd államminiszterként tagja volt a Nagy Imre-kormánynak.
    
A forradalom leverése után kereste a kiegyezés lehetőségét, de amikor világossá vált, hogy ez nem lehetséges, visszavonult. 1958. novembertől országgyűlési képviselő volt, de betegsége miatt ténylegesen nem politizált. 1959. június 21-én halt meg, a szovjet hatóságok 1989-ben rehabilitálták.
    
Kovács Béla letartóztatásának napja a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A politikusnak az Országház előtt álló bronzszobrát 2002. február 25-én, elhurcolásának 55. évfordulóján avatták fel.