A témáról kiadott közleménye szerint Hankiss Ágnes az előadásban elmondta, hogy az általa alapított és vezetett Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet több mint tíz éve foglalkozik a kommunista titkosszolgálat működésének a feltárásával. E tapasztalatok birtokában felhívta a figyelmet arra, hogy "nagyon érzékeny, ellentmondásokkal és kérdőjelekkel terhelt problémához nyúlunk".
   
Kiemelte, hogy a német gyakorlat, bár irigylésre méltó, valószínűleg több mint húszéves késlekedéssel nehezen utánozható. Modellértékűnek nevezte viszont a Lengyelországban kialakított megoldást, ahol létrehozták a Nemzeti Emlékezet Intézetét. Ott az intézet és a hozzátartozó archívum ötvözi az igazságtételi és a kutatási-oktatási feladatokat. Az iratokhoz történő hozzáférés különbözik a kérelmező státusza és a dokumentum típusa szerint. Bár nemzetbiztonsági szempontból a titkosszolgálatok és a minisztériumok korlátozhatják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ezt azonban csak a Nemzeti Emlékezet Intézet elnökével egyetértésben tehetik.
   
Hasonló elveket követ Csehország gyakorlata is: a lengyel modellhez hasonló struktúrában és igen sikeresen teremtette meg az egyensúlyt a hozzáférés és az adatvédelmi garanciák között, ahogy a cseh levéltár munkatársa kiemelte. Hankiss Ágnes felhívta a figyelmet arra, hogy mivel a rendszerváltáskor számos országban, így Magyarországon is komoly iratmegsemmisítések történtek, a kommunista titkosszolgálati múlt nyilvánossá tétele nem történhet kapkodó módon és kampányszerűen. "Mélyreható helyzetfeltárás és megfelelő személyiségi jogi garanciák kiépítése szükséges ahhoz, hogy az állambiztonsági múlt dokumentumainak nyilvánossá tétele katartikus megújulást és ne romboló társadalmi konfliktusokat gerjesszen" - áll a közleményben.