Az olvasók megtudhatták, hogy egy nagykövettől nincs is alávalóbb tett, mint hazája választott kormányát szolgálni. A kérlelhetetlen bírák csak ítéletük indokolásával maradtak adósok, hogy szerintük az állam alkalmazottjának mi is a dolga. De nem sokáig kellett tudatlanságtól gyötrődnünk, mert az élet a segítségünkre sietett. Az Európai Bizottság Magyarország-napot tartott, s a színre balról érkező honfitársunk megmutatta, hogy szerintük ilyenkor „Mi a teendő?”. Kiderült, hogy a „szakértői diplomácia” nem javasolja a részvételt az eseményen. Helyette a jó messzire iszkolást ajánlja. És Andor László fel is mondta a leckét.

A magyar biztos nem hőzöngött potom 145 milliárd forint befagyasztása miatt, nem dörgölte kollégái orra alá, hogy az európai mércéhez végre igazodó Magyarországgal statuálnak példát. Ellenkezőleg, kimért eleganciával utazott haza az MSZOSZ konferenciájára, hogy még véletlenül se befolyásolja a döntést. Így válhat valakiből tananyag az utókor diplomataiskoláiban...

Pedig valamit nem lehet megtanulni. Nem lehet fejekbe verni a hűvös sehová sem tartozást. Nem lehet el¬sajátítani a sem vallon, sem flamand belgaságot. Azt a semlegességet, amelyet az unió bürokráciája vár el a biztosoktól. De amely kívánalomnak alig akar valaki megfelelni.

A németek és a franciák biztosan nem, mert ők már előre levajazzák a számukra fontos biztosi posztokat (a Handelsblatt már 2009 novem¬berében megírta, hogy a németek az energiaügyekre tartanak igényt, a franciák a belső piacokra, és úgy is lett, nyilván azért, mert képviselőik ezeken a területeken képesek legin¬kább érvényesíteni semlegességüket...), a többiek pedig, miután kiszemelik az érdekeikkel konveniáló tisztséget, lobbiznak a megkaparintásáért.

Ehhez képest itthon az uniós biztos jelölése szocialista belüggyé vált. Bajnai Gordon az öt egytől egyig baloldali jelölt közül mutatott rá az Európai Központi Bank igazgatósági tagjára, azt a célt jelölve ki számára, hogy az uniót képviselje úgy, hogy munkájának megítélése visszahasson Magyarországra. Világos, ugye?

És nem érheti szó biztosunk háza elejét. Andor még a távolból is lelkesen üdvözölte az Európai Bizottság hazánkat sújtó javaslatát, hogy jó pontjainak a számát gyarapítsa. Mert szerinte nekünk úgy jó, ha nem akadékoskodunk. Mintha az Európai Unió szeretetközösség lenne, ahol nincs érdek, nem kell megküzdeni semmiért, csak elfogadni a „sors” igazságos és méltányos akaratát. Nekünk hovatovább az lenne a legkívánatosabb, ha biztosunk maga kérne büntetést hazájára. Mert azt nagyon értékelnék a többiek. Tán még ránk is mosolyognának.