- Nemrég a Guardian című brit lapban reagált a Magyarországról szóló kritikákra, olvasói levélben. Nem furcsa, hogy miközben a nyugati, többnyire baloldali vagy liberális lapok nagy terjedelemben bírálják hazánkat, a kormányzat kommunikációért felelős államtitkára olvasói levélben reagál?

- Azért a teljesség kedvéért jegyezzük meg, a nyugati lapok másképpen vannak összerakva, mint a hazaiak, és ott ez az olvasói levél is egy véleményformának minősül. Egyébként pedig egy esztendővel ezelőtt, a médiatörvény elfogadása idején, megszólalni sem volt esélyünk, így azt mindenképpen eredménynek tartom, hogy most már hallathatjuk a hangunkat. Ehhez az kellett, hogy szívósan végezzük a munkánkat. Nem lehetett lerázni bennünket, amíg meg nem kaptuk a válasz lehetőségét. Mert tény, a legtöbb külföldi cikk és bírálat úgy születik, hogy meg se kérdezik a kormány álláspontját.

- A hazai balliberális oldal még ma is meglehetősen jó kapcsolatokkal rendelkezik Nyugaton, ennek ékes példája, hogy az amerikai külügyminiszter levélben aggódott a Klubrádió miatt.

- Az a legszomorúbb, hogy az igazság általában cseppet sem érdekli a Magyarországot bíráló orgánumokat, illetve olyan dolgokat tudnak felfújni, amelyek a hazai átalakulások során sokadlagosak. Az például, hogy a kérdésben említett Klubrádió-ügy Washingtonig hallatszott egészen bizarr. Több mint háromszáz rádió van az országban, a kínálatot illetően abszolút színes a paletta, mindegyikre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, ehhez képest a külföld különleges bánásmódot kér egyetlen adónak, aminek a teljesítése egyértelműen törvényellenes lenne. Ez a levél is már-már bűncselekményre szólít fel, hiszen a kormányzat nem befolyásolhatja a médiahatóság döntéseit. Bolgár Györgynek is elmondtam: a helyzet nagyon egyszerű, olyan pályázatot kell írni, amivel el lehet nyerni az adott frekvenciát.

A teljes interjút a Demokrata 2012. február 29-i számában olvashatja.