- A jelenlegi, közel 35 éves „kódexet” a szakma is elavultnak – vagy minimálisan is, felülvizsgálandónak – tartja. Ez is közrejátszott abban, hogy új Büntető Törvénykönyvet kell alkotni?

- Ma már nehéz ráismerni az 1978-as eredetire, mert azóta több mint 1600 ponton változtatták meg a Btk-t. A változtatások zöme 1990 utánra tehető, mert a politikai rendszerváltással felül kellett vizsgálni, és ki kellett venni a "szocialista" jogra jellemző szabályokat, valamint akkor gyorsultak fel például a gazdasági bűncselekmények, és ezt követnie kellett a büntetőjognak. Ahogyan a legújabb jelenségeket, a számítógépes, informatikai alapú bűnözést, vagy a kábítószer kereskedelmet, a kábítószerrel való visszaélés új formáit is. A cél, hogy egy korszerű, következetes és szigorú Büntető Törvénykönyv szülessen, amely emellett közérthető, jól használható. Ez utóbbi fontos szempont, hiszen a szabályokhoz való igazodásnak az a feltétele, hogy értsék az emberek, mihez kell igazodni.

- Nem lett volna elegendő csak módosítani a hatályos Btk-t, ahogyan eddig is történt?

- Az évtizedek során a módosítások teljesen megbontották a törvénykönyv belső összhangját, az egyes bűncselekmények büntetéseinek arányossága felborult. Ma, ha átolvassuk a Btk-t, nem értjük pontosan, hogy egyes bűncselekmények miért kerültek a legsúlyosabb kategóriába, míg mások esetleg csak vétségnek minősülnek. Megpróbáltuk egy büntetési, arányossági skálában újra értékelni azt, hogy hol kezdődjenek a legenyhébb bűncselekmények, és melyek legyenek azok, amikért már tényleg a legsúlyosabb büntetések járjanak. Ebben a büntetési rendszerben próbálunk rendet tenni. Egyértelmű, hogy a legsúlyosabb büntetést mindig a személy elleni erőszakos bűncselekmények elkövetőinek kell kapniuk. A 78-as Btk. szemlélete máig nem változott. Amikor felsorolja a bűncselekményeket, az első helyen az állam elleni bűncselekmények szerepelnek. A kommunista rendszerben az volt a szemlélet, hogy a legfontosabb, hogy az államot, az államhatalmi berendezkedést, a politikai rendszert ne sértse senki. Megváltoztatjuk a sorrendet, és azt mondjuk, hogy első helyen az emberi jogoknak, az emberi méltóság védelmének kell állnia. Új bűncselekmény-fogalmat is alkot az új Btk. azzal, hogy elsődlegesen az emberi jogokat sérti a bűncselekmény elkövetője, egyes emberek jogait, vagy akár a közösségek jogait.

- Már korábban is történtek kísérletek új Büntető Törvénykönyv megalkotására, de azok sikertelenek voltak. Most mennyiben más, kedvezőbb a helyzet?

- Nagyjából a 2000-es évekre érett meg a gondolat, hogy szükség lenne egy új Büntető Törvénykönyvre. Már az első Orbán-kormány is elkezdte a Btk. felülvizsgálatát, de az őt követő két szocialista, szabad-demokrata kormány idején is miniszteri biztos, Györgyi Kálmán felügyelte az új Btk. előkészületeit. Viszont sem a szakmai, sem a politikai konszenzus nem jött létre az új Btk. mellett. Most érkezett el a pillanat, amikorra megérett az új Büntető Törvénykönyv. Nemcsak azért érett meg, mert egyértelmű, hogy megvan a politikai akarat a megalkotására, hanem szakmai, büntetőpolitikai értelemben is letisztult a joganyag. A Kormány büntetőpolitikáját meghatározó normák már bekerültek a hatályos Btk-ba. Az elmúlt másfél évben megalkottuk a "három csapás" intézményét, a bűnismétlők szigorúbb felelősségét, az uzsorások elleni szigorúbb fellépést, vagy az "egyenruhás bűnözés" tiltására vonatkozó szabályokat. Most már csak az egészet egységes rendszerbe kell foglalni. Sokan, akik először olvassák az új Btk-t, azt mondják, hogy a kódex szabályai alapvetően nem változnak. Ez azért van, mert a büntetőjognak is megvannak a klasszikus szabályai, a nemzetközi és a magyar büntetőjog-tudomány eredményeit mind tartalmazza a tervezet.

- Amikor társadalmi vitára bocsátották a tervezetet, a médiában elsősorban a jogos védelem kérdése került napirendre. Sokan, sokféleképpen próbálták elmagyarázni, hogy kinek milyen jogai lennének, mi büntetendő és mi nem. Mennyiben változnak az önvédelem szabályai?

- A jogos védelem eddig is büntethetőséget kizáró ok volt. Csak az volt a gond vele, hogy a védekezőnek kellett mindig önmérsékletet tanúsítani, az ő kockázata volt, hogy ne lépje túl a támadás elhárításához szükséges mértéket. Az a javaslatunk, hogy a törvény határozzon meg olyan magatartásokat, amikor a védekezőnek nem kell mérlegelnie azt, hogy valóban az életére törtek-e, vagy sem.  A törvény felállít majd egy vélelmet. Azt kell vélelmezni, hogy ha ily módon rontanak rá valakire, akkor joggal gondolhatta, hogy akár az élete is veszélyben forgott. Ezek az esetek a következők: éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve, vagy csoportosan történik a támadás. Ezeket az eseteket mindig úgy kell tekinteni, mintha a támadó szándéka az élet kioltására is irányult volna.

- Ez azt jelenti, hogy nem kell mérlegelni az elhárításhoz szükséges mértéket?

- Ha valakit ilyen módon megtámadnak, a jövőben minden eszközzel, mindenféle kockázat nélkül elháríthatja a támadást. Ugyanez a helyzet, hogyha a lakásába törnek be éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve, vagy csoportosan. Akinek a lakásába betörnek ilyen módon, az minden eszközzel elháríthatja ezt a támadást. A lakáshoz tartozó bekerített helyen - ami alatt általában a kertet értjük - csak a fegyveresen vagy felfegyverkezve érkező támadónak kell a kockázatot viselnie, mármint hogy minden eszközzel elhárítható az ő támadása. Nyilván önmagában az, hogy éjjel vagy csoportosan mennek be egy kertbe, még nem feltételezi, hogy a tulajdonos életére akartak törni. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet elhárítani a támadást, csak itt mérlegelni kell az arányosságot. Még egy fontos dolog, hogy jogos védelmi helyzetben kell lennie a megtámadottnak. Tehát ez a szabály nem alkalmazható akkor, ha valaki már bosszúból utána megy a tolvajnak, mert vissza akarja szerezni a tulajdonát. Ez egy fontos szempont. Egy olyan szituációban kell történnie a védekezésnek, ahol a megtámadott élete közvetlen veszélyben volt. Nyilvánvalóan odáig nem mehetünk el, hogy szabad önbíráskodást engedjünk jogos önvédelem címén.
Fontos, hogy a megtámadott, az áldozat mellé álljon a törvény, és nem a támadó mellé. Eddig a támadó mellett állt a törvény, aki úgy is érezhette magát, hogy büntetőjogilag védve van. Ez egy fontos szemléletváltás.

- Mi az, amiben lényegesen eltér az új Btk. szemlélete a korábbitól?

- A szemléletváltás megmutatkozik bizonyos elkövetői csoportok fokozott büntetőjogi felelősségében. A bűnismétlők fokozott jogi felelőssége, azaz szigorúbb büntetése abban jelenik meg, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata - fogház, börtön, fegyház - a jövőben nemcsak attól függ, hogy milyen bűncselekményt követett el, hanem attól is, hogy milyen büntetett előélete van. Például, a többszörös visszaesők vagy az erőszakos többszörös visszaesők minden - akár a legenyhébb bűncselekményért kiszabott - büntetését is a legszigorúbb végrehajtási fokozatban kell letölteni. És fordítva is igaz, amikor tehát arról beszélünk, hogy milyen kedvezménnyel, feltétellel szabadulhat egy bűnöző, akkor az nemcsak attól függ majd, hogy milyen súlyú bűncselekményt követett el, hanem attól is, hogy milyen az előélete. A feltételes szabadságra bocsátás egy kedvezmény az elkövető, az elítélt számára. Ezt a kedvezményt csak az kaphatja meg, aki rászolgált.

- A közelmúltban többször elhangzott a kormány részéről, hogy 2012-t a gyermekbarát igazságszolgáltatás évének nyilvánítják. Ez a szemlélet hogyan jelenik meg az új Btk. tervezetében?

- A gyermekkorú sértetteknek a jövőben erőteljesebb lesz a büntetőjogi védelme. Mondok erre is példát. Amikor a sértettről beszélünk, a gyermekkort eddig 14 vagy 12 év alatt határozta meg a büntetőjog. Most már 18 éves korig mindenki gyermekkorúnak minősül, amikor sértettként beszélünk róla. Ez azt jelenti, hogy minden olyan eset, amikor gyermekkorú sértett sérelmére elkövetnek egy bűncselekményt, az súlyosabbnak minősül. Bevezetjük azt a szabályt is, hogy a gyermeknek, ha eléri a 18. életévét, még öt évig joga van arra, hogy feljelentést tegyen, és kezdeményezze a büntetőeljárást. Tehát nem évül el a bűncselekmény addig, míg 23 éves nem lesz. Ez egy nagyon jelentős előrelépés, ugyanis ez azt jelenti, hogy felnőtt fejjel tudja mérlegelni, hogy a gyermekként a sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt tesz-e feljelentést felnőttként. Ez egy komoly visszatartó erő is egyébként.

- Február 8-án sajtótájékoztató keretében Ön jelentette be, hogy elindult az új Büntető Törvénykönyv szakmai tervezetének társadalmi egyeztetése. Mi a további menetrend?

- Nyilvánosságra hoztuk a tervezetet, melyet egyhónapos társadalmi vitára bocsátottunk. Ez azt jelenti, hogy szakmai és civil szervezetek, magánszemélyek is véleményezhetik. Néhány civil szervezettel közvetlenül is egyeztetünk, akik ezt kérték. Ezek elsősorban olyan szervezetek, akik valamilyen szempontból büntetőjogi kérdésekben érdekeltek. A szakmai szervezetekkel - mint például az Ügyvédi Kamara, vagy a Bíróság - kötelességünk egyeztetni. Ők egy írásbeli véleményt is be fognak nyújtani. A beérkező véleményeket feldolgozzuk, és a kormány elé tárjuk. A kormánynak kell döntenie, hogy a tervezetet megváltoztatja-e. Esetleg maga a minisztérium is változtathat még, amennyiben úgy látja, hogy a bejövő észrevételek az eredeti koncepcióba beleillenek, és javítanának rajta. A parlamenti vita legkorábban áprilisban kezdődhet, és az Országgyűlés még a tavaszi ülésszak alatt el is fogadhatja az új jogszabályt, amely 2013. július 1-jén lépne hatályba.

- Ön azt is nyilatkozta, hogy a társadalom igazságérzetének megfelelőbb büntetéseket alkalmaz majd az új Btk. Hogyan vehetők figyelembe a társadalmi igazságossági szempontok?

- Az új Büntető Törvénykönyv az úgynevezett tettarányos szemléleten alapul, vagy legalábbis ez a szemlélet erősödik. Ez azt jelenti, hogy az elkövető személyiségétől, helyzetétől függetlenül egy bizonyos bűncselekménynek megvan a büntetése, tehát a tettel arányos a büntetés. Természetesen nem lehet automatikusan tettarányos; nemcsak a magyar, hanem a világon minden büntetőjog lehetővé teszi, hogy az enyhítő, vagy súlyosbító körülményeket mérlegeljék. Tehát nincsen, úgymond szabott ára egy bűncselekménynek. A szemléletmód, amit javaslunk és erősítünk az, hogy a bíróságok minél inkább vegyék figyelembe a jogalkotói szándékot.

- Ez mit jelent a gyakorlatban?

- A törvényhozó mérlegeli azt, hogy egyes bűncselekményeknek mi a súlya, milyen a társadalomra veszélyessége, ezeket egy büntetési kerettel „beárazza”. Tipikus, általános gyakorlati tapasztalat, hogy a bírók mindig inkább az alsó értékből indulnak ki. Úgy vélekednek, hogy a minimumot kénytelenek megítélni, de csak ritka esetben térnek el felfelé. Ezért vezettük be már az első Orbán-kormány idején a középmértékes büntetést. Ez azt jelenti, hogy a tól-ig határok között mindig a középső értékből kell kiindulni. Ha enyhébbnek akarja a bíró az esetet megítélni, akkor lefelé tér el a középmértéktől, ha meg súlyosbító körülmények vannak, akkor fölfelé. A középmértékes büntetést a szocialista-liberális kormány 2003-ban kiiktatta a törvényből, és ezután újra a minimum felé közelítettek az ítéletek. Már tavaly visszahoztuk a középmértékes büntetést, és az új Btk. tervezete pedig rögzíti is újból. A társadalom igazságérzetének figyelembe vétele az is, ha orientáljuk a bírót. Nem mondhatjuk meg a bírónak konkrétan, hogy mennyi legyen a büntetés, de a tól-ig tételkeretet használja ki.

Visszautalva az előző kérdésre, úgy gondolom, hogy a bűnismétlők szigorúbb megítélése is találkozik a társadalmi igazságérzettel. De szeretnék emlékeztetni arra, hogy a társadalom igazságérzetének nemcsak a szigorítás, hanem egyes esetekben az enyhítés felel meg. Bizonyos bűncselekmények esetében elengedő, ha azt szabálysértésnek minősítjük. Kikerül ezért a Btk-ból több olyan bűncselekményi forma és szabálysértéssé válik a jövőben, amelyre nagyon ritkán kerül sor. Azt kerestük, hogy mi az, amit tényleg a büntetőjognak kell büntetni, és mi az, amire elegendő egy enyhébb megítélésű szabálysértés.

- A tervezet nyilvánosságra hozatalát követően megszólalt az ellenzéki pártok egy része is. Az LMP alternatív szankciórendszer bevezetését javasolta, a Jobbik bővítené a jogos védelem lehetőségét, az MSZP szakmai álláspontja még nem derült ki. Mire számít a parlamenti vitában?

- Arra számítok, hogy kevés szakmai, sokkal több politikai, ideológiai vita lesz a Btk. körül. A Büntető Törvénykönyvet jobbról is, balról is támadni fogják, az egyiknek kevés, a másiknak sok lesz a szigor. Nem könnyű középen tartani a Btk-t, mert baloldalról az enyhítés irányába, szélsőjobbról pedig a szigorítás irányába változtatnák. Pedig, a kettő között van az igazság: meggyőződésem, hogy nem szabad a végletekbe esni. Mi járunk a jó úton; az "aranyközepet" kell választani, meg kell próbálni úgy „kalibrálni” a Btk-t, hogy a társadalom igazságérzetével találkozzon, de humánus, méltányos is legyen. A Büntető Törvénykönyv vitája alkalmas lesz arra, hogy jól bemutassa a politikai palettát, a parlamenti pártokat jellemző eltérő ideológiákat.