Azért is fontos erről beszélni, mert ha volt demokratikus alapjog, amelyik különösen sérült az előző kormányok idején, a rendeltetésszerű gyakorlása pedig számos akadályba ütközött, az éppen a gyülekezés szabadsága. A magyar nép fásultságáról, kiábrándult közönyéről, apolitikus hozzáállásáról festett képet is árnyalta egy kicsit a március 15-én Budapest utcáin hömpölygő roppant tömeg. Amely nem egyszerűen emlékezni, hanem állást foglalni, a közéleti folyamatokba beleszólni, politizálni akart.

Tehette. Akik gyülekezését szélsőségesek kis csoportja meg akarta zavarni, azokat a rendőrség ettől megvédte. De a hatalom sáncai mögül ezúttal azt sem üzente senki azoknak, akiknek nem tetszik a rendszer (értsd: az aktuális parlamenti többség), hogy demokrata nem viszi az utcára a politikát. Szépen mondták a szónokok, hogy március 15. az egyet akaró nemzet ünnepe, de az évforduló kiváló alkalom arra is, hogy mindenki, akinek erre késztetése van, a világgá kürtölje, mit gondol hazáról, köztársaságról, a jövőről. Olyan ugyanis még kétharmados többségű kormány idején sincs egy demokráciában, hogy ne lenne alternatíva. Van, s az ünnepen meg is mutatta magát. Láthattuk, miféle.

A Jobbik üzenete egyszerű volt: kilépni az EU-ból! Ünnepi rendezvénye azonban a résztvevők számát tekintve nem volt versenyképes a kormánypárti nagygyűléssel. E tekintetben a baloldal sem áll jobban, sőt. Az LMP lényegében a saját társaságában ünnepelt, az MSZP Esztergomban ezer ember előtt – itt megtudhattuk, ha újra hatalomra kerül, lesz elszámoltatás is –, Gyurcsány Ferenc pedig új és kicsiny pártja nevében az Alkotmánybíróságot fenyegette. Az egyetlen méretes tömeget megmozgató kormányellenes esemény az Egymillióan (?) a magyar sajtószabadságért (Milla) szervezet néhány tízezres nagygyűlése volt. A Milla politikaellenes, civil csoportosulásként határozza meg önmagát, s próbál menekülni a pártok ölelő karjai elől. Az, hogy utóbbiak rendezvényei helyett az ellenzéki érzelmű szavazók a Millát választják, a baloldali pártelit kritikája. Amit és ahogy azonban a Milla képvisel, megjelenít, bajosan határolható el a „hivatalos” ellenzék stílusától, megnyilvánulásaitól. Képviselői éppúgy temetik a jogállamot, a demokráciát, a sajtószabadságot, mint a kormányt ostorozó parlamenti szónokok. A jobboldalt évtizedek óta jó modorra oktató balliberális sajtó egyetértőleg és büszkén adja hírül az MSZP éhségmenetelő üdvöskéjének parlamenti beintését, szava sincs a Szolidaritás nevet bitorló szervezet tüntetéséből ömlő trágár gyűlöletre, az alaptörvény beígért elégetésére, ugyan miért zavarná a Milla civiljeinek bárdolatlansága? Végül is egy diktatórikusnak bélyegzett rezsim ellen minden eszköz megengedett, mint Cohn-Benditéknek De Gaulle-lal szemben annak idején.

Az oktalan indulat program és hiteles vezető híján is egységbe forraszt amatőr mozgalmárt, hivatásos politikust, balliberális újságírót, véleménydeformáló értelmiségit. A Milla gyűlésén beiktatott alternatív államfő személye telitalálat: a mocskos szájú középszer, a nihil zsoldosa előtt hajtott fejet az Orbán-ellenes tábor.

Van alternatíva. Lehet választani.