Domonkos László: És a márciusok folytatódtak. Legerőteljesebben 1986-ban, amikor az emlékezetes lánchídi csatával a Kádár-rendszer még utoljára mutatta meg igazi, álszent módon rejtegetett vadállati természetét. Pontosan azt, amely legközelebb jó húsz év múlva, 2006. október 23-án tért vissza a budapesti utcákra. Ám ’86 után alig három évvel, az első szabadnak mondott március 15-én már csapodár kokárdák özöne borítja a várost és az országot, „nemzetiszínre játszik a régi gárda”, ahogyan Döbrentei Kornél írhatta emlékezetes versében.

„Zúg március, záporos fényt ver” – ezt meg 1969-ben Utassy József írta talán legnagyobb költeményében.
Igen: sorra zúgtak el az elmúlt évtizedekben ezek a márciusok. És nagyon nem árt, és nagyon is jó és hasznos most emlékezni rájuk. És főleg velük, általuk azokra, „kik a szolgaságban szabadok valának s hirdeték az igét”. Hogy Petőfi is megszólaljon…