- Mi lesz a feladata a Nemzeti Emlékezet Bizottságának?
 
- A testület megalakítása nem egy most meghozott döntés eredménye. Az LMP mostani akciójától teljesen függetlenül már a tavaly év végén elfogadott – az alkotmány részét képező - átmeneti rendelkezésekben létrehoztuk a testületet – éppen azzal a céllal, hogy a kommunizmus kutatásával hivatásszerűen foglalkozó történészek segítsék a diktatúra működésének teljes körű feltárását. Reakcióról tehát nem a Fidesz, hanem az LMP esetében beszélhetünk. A múltfeltárásnak természetesen része az „ügynökügy” is, de az egyfajta „SZDSZ-es örökség” a magyar politikában, hogy egyesek csak az ügynökkérdést tekintik a kommunista múlt feltárásával kapcsolatosan egyedül fontos kérdésnek. A testület feladata az lesz, hogy olyan szakmai javaslatokat fogalmazzon meg, amelyekkel még ebben a ciklusban megoldható a kommunista nyugdíjak kérdése, a hatalom működésének mélyebb és kevesebb korláttal járó feltárása, beleérve az ügynökkérdést is, sőt - ha több mint két évtizeddel a rendszerváltozást követően még indokolt – akkor a lusztráció ügye is. Azonban a bizottság munkája ezzel nem érne véget, hanem hosszabb távon is segíthetné a kommunista bűnök feltárását.

- Mekkora és milyen típusú apparátust kívánnak létrehozni?
 
- A duplikációt mindenképp el szeretnénk kerülni, ugyanis jelenleg is megtalálható az Állambiztonsági Iratok Történeti Levéltárában a dokumentumok jelenetős része, de megyei levéltárakban és máshol is vannak elfekvő iratok. A lényeg, hogy ahol már apparátus foglalkozik a kérdéssel, ott az – legfeljebb a bizottság irányításával - folytathassa munkáját.  A cél az, hogy minél kisebb, de hatékonyan és jól működő testület álljon föl.  
 
- Milyen következményei lehetnek a bizottság tevékenységének?
 
- E tekintetben elsősorban az említett három területre kell összpontosítani; ajánlást vár a két kormánypárti frakció a bizottságtól.  
 
- Azért ezek is politikai döntések…
 
- Nem a politikai felelősséget szeretnénk áthárítani, de érdemes a nemzetközi gyakorlatot áttekinteni különösen a volt kommunista országokban. Továbbá figyelembe kell venni az ügy alkotmányos vonatkozásait is, hiszen az ügynökakták sokszor különleges személyes adatokat (betegség, szexuális identitás) is érintenek, míg például a lusztráció a választhatóság, mint alkotmányos alapjog korlátozását is jelenti.

- Mindezek mellett jól kitapintható az a társadalmi elvárás is, hogy végre pont kerüljön a hosszú ideje húzódó ügy végére…
 
- Egy demokráciában a nagyobb nyilvánosság mindig népszerű és általában jogos követelés, ugyanakkor kérdés, hogy ez az egyes konkrét esetekben hogyan érvényesüljön. Schiffer András azt mondta, hogy a diktatúra titkai nem lehetnek a demokrácia titkai is. Ez jól hangzik, általánosságban még igaz is, de ez az alapelv csak úgy érvényesülhet, hogy a diktatúra áldozatai ne legyenek a demokrácia áldozatai is. Olyan szabályozás kell, ami nem neveket hoz nyilvánosságra, hanem azt a tevékenységet és motivációt tárja fel, ami a kommunizmus időszakában valakit a rendszerrel való együttműködésre ösztönzött. A mai köznyelvben használatos ügynökkategóriába tartozó személyek között óriási különbségek voltak; ugyanis ügynöknek tekinthető az is, akit megzsaroltak azzal, hogy tönkreteszik a családját, és azért aláírt egy beszervezési nyilatkozatot, de soha nem jelentett. De az is ebbe a körbe tartozott, aki úgynevezett „hazafias alapon” önként jelentkezett a feladatra, és lelkesen súgta be akár a legközelebbi barátait is. A mai politikai fogalomhasználatnak megfelelő kategóriával nem jutunk előbbre, sőt még nagyobb igazságtalanságokhoz vezethet, mint a nyilvánosság kizárása. Erre is egy világos, érthető és koherens szabályozást kell találni.
 
- Mi a helyzet az úgynevezett „kommunista nyugdíjakkal”?
 
- A nyugdíjügyben is azt reméljük, hogy a nyugdíjbiztosító által is végrehajthatónak ítélt, alkotmányos javaslatot tud tenni a bizottság. az eddigi javaslatok ennek a kritériumnak nem feleltek meg.
 
- A közbeszédbe a kevésbé árnyalt ügynök fogalma került be, és viszonylag keveset beszélünk a tartótisztekről és a rendszer tevékeny működtetőiről.
 
- Valóban a tartótisztek, a döntéshozók, a különböző állami nagyvállalatokat vezető káderek hálózata a rendszer egészét működtette, és az egész rezsimnek csak a végső pontját jelentették az úgynevezett „társadalmi kapcsolatok”.

- Sokan támadják a házelnök fegyelmi jogkörét, pedig ha jól tudom Európa számos demokráciájában elfogadott és alkalmazott intézmény. Mit fog tartalmazni pontosan a szabályozás?
 
- Az ebben a témakörben kialakult vita – az érdemi levezető elnöki fegyelmi jogkör megteremtésével szemben felhozott érvek - sanda politikai szándékokon alapulnak, melyet rendkívüli tájékozatlanság egészít ki. Egyrészt az országgyűlési őrség megalakítása egy technikai módosítást jelent. Ugyanazok, akik ma a köztársasági őrezred keretében a parlament épületét védik, illetve a házelnök személyi védelmét látják el, fogják alkotni az országgyűlési őrséget is. A változtatás azért szükséges, hogy megszűnjön az a képtelen helyzet, hogy a házelnök nem adhat utasítást azoknak, akik az országgyűlés épületét védik. Az utasítási jog kiterjesztése a rendőri szervezeten belül működő őrezred esetében nem lehetséges, hiszen a rendőrség felett a kormánynak van utasítási joga, ami áttörhetetlen alkotmányos alapelv. Tehát azért van szükség egy rendőrségen kívül álló szervezetre, az országgyűlési őrségre, hogy a házelnök irányítási joga érvényesüljön. Közjogilag is az a helyes, ha a törvényhozás védelmét, nem a végrehajtó hatalom látja el.  
 
- Milyen fegyelmező eszközök voltak eddig a házelnök kezében?
 
- Magyarországon – a szómegvonás eszközétől és az ülés berekesztésének lehetőségétől eltekintve -, érdemi elnöki fegyelmi jogkör eddig nem volt. Fontos, hogy senki nem a vitát, vagy a véleménynyilvánítás szabadságát akarja korlátozni. Azt kell biztosítani, hogy a parlamenti ülés méltóságát sértő vagy erőszakos cselekmények esetén legyen lehetőség közbeavatkozni. A fegyelmi szabályokra elsősorban visszatartó erejük miatt van szükség. Kivezettetésre vagy a képviselői jogok felfüggesztésére akkor kerülhet sor, hogyha valaki fizikai erőszakra felhív, vagy maga is erőszakos magatartást tanúsít. Ezek olyan szélsőséges esetek, amelyekben indokolt, hogy legyen elnöki fegyelmi jogkör. Ráadásul ez a jogkör a mindenkori levezető elnököt illeti meg, amely éppúgy lehet ellenzéki, mint kormánypárti. Továbbá az Országgyűlés egyetlen paritásos – tehát azonos számú ellenzéki és kormánypárti képviselőből álló – bizottsága, a Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság dönt a legsúlyosabb fegyelmi intézkedésekről.

- Ha jól tudom ez ráadásul nem magyar újítás…
 
- A németországi Bundestag elnöke mindenféle jogorvoslati lehetőség nélkül bárkit kitilthat harminc napra az ülésekről. De bármely európai ország gyakorlatát nézve – Ausztriától a skandináv országokig - mindenhol megvan a levezető elnöknek az eszköze arra, hogy szélsőséges esetekben a parlament tekintélyének megóvása érdekében beavatkozzon.
 
- A házszabály módosítása miatt a Gyurcsány-féle alakulat nem alakíthat frakciót a féléves moratórium lejárta után sem. Nem gondolja, hogy a DK az áldozat szerepében fog tetszelegni?
 
- Mártíromságra semmi oka nincs a Demokratikus Koalíció képviselőinek, részben azért, mert a DK ma bármely más újonnan alakult párttal szemben így is jelentős előnyben van, hiszen képviselői függetlenként az Országgyűlés munkájában érdemben részt tudnak venni, anélkül, hogy a párt egy választáson megmérettetett volna. A frakcióalakítási joggal kapcsolatban azt az elvi kérdést kellett eldönteni, hogy annak a pártnak, amely saját jogon nem jutott be a parlamentbe, szabad-e ugyanolyan jogokat élveznie, mint azoknak a pártoknak, amelyek egy választáson az ehhez szükséges támogatottságot megszerezték. Ebben a kérdésben egyébként az eddigi házszabályi rendelkezések nem adtak világos útmutatást. Úgy gondoljuk, hogy az a helyes és tisztességes döntés mindazon pártokkal szemben, akik az öt százalékos – vagy közös lista esetén tíz százalékos - küszöböt megugrották, hogyha azok a pártok alakíthatnak frakciót, amelyek kiérdemelték a választók bizalmát. Erre a DK-nak is lesz lehetősége 2014-ben.
 
- Ha már a bukott miniszterelnökről beszélünk, mit gondol arról, hogy Gyurcsány meghirdetette az „Alkotmánybíróság alkotmányos blokádját”? Mit jelenthet ez?
 
- Függetlenül attól, hogy a kijelentés bármilyen jogi kategóriát kimerít-e, ez egy olyan megnyilvánulás, amely miatt egy normális politikai kultúrával rendelkező országban a megszólaló örökre kizárja magát a demokratikus közéletből. Jó lenne, ha ezt ilyenkor valamennyi párt sietne egyértelművé tenni, különösen azok, akiknek a politikája sokszor abban merül ki, hogy másokat elhatárolódásra szólítgatnak fel.
 
- Ugyanakkor ez szinte egyenesen következik a magyar baloldal gondolkodásmódjából; azaz ha kormányon vannak, akkor virágzik a demokrácia, azonban ha ellenzékben vannak, akkor csak diktatúra lehet…
 
- Tölgyessy Péter szellemes mondása, hogy jó jobboldali államférfi a baloldal szemében csak az lehet, aki már meghalt. De még az ilyen kérdésekben a szocialistáknál talán valamivel igényesebb LMP esetében is azt láthatjuk, hogy amikor egy az alkotmányos alapjogokat lábbal tipró szocialista kormány van hatalmon, akkor akár még a gyülekezési szabadság jogszerű gyakorlása érdekében tett jogszerűtlen lépés sem képzelhető el, ha viszont ellenzékben vannak, akkor nekik lehet általuk is bevallottan jogellenes eszközökkel alkotmányos intézmények működését akadályozni. Ez az a demokráciaszemlélet, amiből mi nem kérünk, és reméljük, hogy a magyar társadalomnak is kellőképpen elege van belőle.