Huth Gergely: A Horn-kormány alatt indult és egészen a Bajnai-kabinet bukásáig tartó közmű-privatizáció tapasztalata cáfolhatatlan bizonyítékot adott, hogy a multik semmivel sem nyújtanak jobb szolgáltatást, mint a korábbi állami vállalat, ellenben azt jóval drágábban teszik. Kiderült az is, hogy aki a lakossági piacon egyszer pozíciót szerzett, gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Onnantól a szolgáltatási díjak emelésének kizárólag valamiféle, csak a multicégek boszorkánykonyháiban ismert pszichológiai doktrína szab határt, amit leginkább az orrba vágás képleteként lehetne meghatározni. Azaz pontosan akkora legyen a számla, hogy a többség még valahogy ki tudja pengetni. Mégiscsak rosszul néz ki egy vérző orrú területi igazgató meg a kiégett ügyfélszolgálat. Valószínűleg a fényes Párizsból a barátságtalan budapesti irodába érkező multihelytartót is azzal bocsátja útjára a főnöke, hogy „még egyszer mondom, Lütyő barátom, nagyon figyelj a birkaindexre”.

Egy patrióta, a nemzetéért valamit is tenni akaró kormány tehát azon igyekszik, hogy ezektől a kötelékektől megszabadítsa a választóit és helyreállítsa a régi rendet, amikor a közmű valóban a köz tulajdonában volt. Érje el továbbá, hogy a szolgáltatási díj valamiféle korrelációt mutasson a valóságos költségekkel.

A Fővárosi Közgyűlés kormánypárti többsége tegnap nagy lépést tett a szabadság kapuja felé. A Fővárosi Vízművek reprivatizációjával leakasztotta választói nyakából a pórázok egyikét.