Torkos Matild: Horváth párttársai, akik 1997-ben támogatták Demszky Gábor főpolgármestersége idején a vízművek kisebbségi tulajdoni hányadának eladását, bizonyára „okos emberek” voltak, bizonyára gazdasági számításokkal előre modellezték azt is, hogy mennyit tejel majd a fővárosi cég a külföldi befektetőknek. Utólag kiderült az igazság a különös privatizációs szerződésről is, a vízszolgáltató cégre kapcsolt pénzszivattyúról is. Az 1997-ben 16,5 milliárd forint vételárért odaadott 25 százalékos részvénypakk mellé járó menedzsmentjogok azt eredményezték, hogy a külhoni befektetők irányíthatták a céget, ennek köszönhetően kaszáltak tizenöt év alatt cirka 35 milliárd forintot. Ha most nem venné vissza a főváros a részvénycsomagot, 2022-ig még hazalapátolhatnának plusz negyvenmilliárd forintot menedzserdíj, illetve osztalék jogcímén, sőt az eredeti kontraktus alapján tíz év múlva még visszavásárlási kötelezettség is terhelné Budapestet.

Elég jó hasznot termelt a fővárosi vízművállalat a 25 százaléknyi részvénypakett tulajdonosainak. Az extraprofitot az elmúlt másfél évtizedben a költségcsökkentés céljából elbocsátott vízműves dolgozók mellett a fővárosi lakosság fizette meg emelkedő vízdíjak formájában. A vállalat irányítóinak energiáját bizonyára lekötötte a menedzsmentdíjuk kalkulálása, hiszen például a tűzcsapok működőképességének ellenőrzésére, a karbantartásukról való gondoskodásra már nem nagyon maradt idejük.