Csókay András: Mai napig a PhD szerzőjének nem kötelező új, eredeti gondolattal előállnia dolgozatában. Az 1992-es kisdoktori kategória bőven alatta van a mai PhD-nak, de az akkori kandidátusi értekezések követelményrendszerének is. Jómagam is PhD-témavezető vagyok az egyik SOTE PhD-iskolában. A jelöltnek azt kell bizonyítania, hogy „alkalmas önálló tudományos munka végzésére”, írja a szabályzat. Több akadémiai nagydoktorral is beszéltem. Még a megjelent tankönyvet, nemhogy a megjelent cikket is idézheti valaki munkájában, ha megjelöli az eredetét a mű végén. Aki valami újjal akar előállni a magyar tudományos életben, annak valóságos Canossát kell járnia. Ezért a tudományos művek 90–98 százalékában semmiféle új tudományos felfedezés sincs. Ezek az úgynevezett összegző művek, melyeknek igenis van tudományos értékük, hisz közreadja, összeveti, összefoglalja az addigi eredményeket, ahogy tette Schmitt Pál is. Meg is bolondulna a tudományos világ, ha annyi felfedezés lenne, ahány kisdoktori, PhD, vagy éppen nagydoktori disszertáció született. Tehát maga a plágiumvád abban a pillanatban nem áll meg, ha van bármiféle utalás arra, hogy honnan idézett a szerző. Ez pedig fellelhető a köztársasági elnök úr dolgozata végén.