– „Vannak nálam alkalmasabbak is az államfői posztra” – így nyilatkozott az államfőjelölés kapcsán. Önmagát miért nem tartja megfelelő jelöltnek?

– Nem vagyok olyan rossz véleménnyel magamról, hogy ne tartanám magam alkalmasnak erre az egyébként közjogi súlyát tekintve nem különösebben erős pozíció betöltésére. Csupán azt gondolom, hogy mindent mérlegre téve, vannak nálam alkalmasabbak is erre a posztra. Ameddig el nem fogy az ő soruk előttem, nem akarom törni a fejem a saját alkalmasságomon. Azt a látszatot sem kívánom kelteni, mintha elutasítanám vagy vállalnám az egyébként meg sem fogalmazódott felkérést.

– Meg sem fogalmazódott a felkérés? A sajtó viszont azt írja, hogy ön az első számú jelölt.

– Az ilyen senki által nem várt hétfői, bár már sejthető fordulat után el kellett indulnia a jelöltekről való gondolkodásnak. Most nem ugyanaz a helyzet, mint 2010-ben, amikor Schmitt Pált jelöltük. Az akkori politikai helyzet és a mostani merőben különbözik egymástól, nem egy „Schmitt Pál kettőt” kell keresnünk, hanem olyan embert, aki a mostani szituációban a legjobb lenne. Azt gondolom, ebben a döntésben nem kell befolyásolnia minket az ellenzéknek. A magunk értékrendje, politikai céljaink szerint kell az elnököt kiválasztanunk. Mint mondtam, a pozíció inkább szimbolikus, mint valóságos politikai hatalmat jelent, ezért aztán a körülötte folyó viták valójában nem is a leendő személyről vagy a poszt fontosságáról szólnak. Az a lényeg – ahogy a Schmitt-ügy kapcsán ez kiderült –, miképp lehet összekötni az elnökkel szembeni támadásokat azzal a politikai erővel, amely őt támogatja.

– Áder Jánost megfelelő jelöltnek tartaná?

– Elfogult vagyok vele kapcsolatban, hiszen a barátom, és nagyon régóta ismerem. Ezért is merem állítani, hogy kiváló köztársasági elnök lenne. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon, az alkotmányozásban, most az Európai Parlamentben dolgozik. Ezek a tapasztalatok predesztinálják a pozícióra.

– De nem épp a fideszes politikusi pályája tenné ideális célponttá az ellenzék számára?

– Nem szabad azt a hibát elkövetnünk, hogy az ellenzék diktátumait követjük, amelyek egyébként a saját érdekeik szerint mindig változnak. A köztársasági elnökkel szembeni elvárás, hogy meg tudja testesíteni a nemzet egységét. Göncz Árpád, akit az SZDSZ ügyvivőjeként jelöltek elnöknek, vagy Szili Katalin, az MSZP házelnöke – aki a szocialisták 2005-ös kiválasztottja volt – az MSZP szerint párttagként is képes volt erre. Most, a mi jelöltünkkel kapcsolatban persze pártkatonáznak. Egyébként minden eddigi elnöknek volt valamilyen politikai kötődése. Úgy is fogalmazhatok: a Marsról nem lehet államfőt hoznunk.

A teljes interjút a Magyar Hírlap pénteki számában olvashatja.