Simicskó István szerint a lengyel-magyar barátság kiemelkedő jelentőséggel bír, különösen a nehéz időszakokban. Az államtitkár ezzel összefüggésben, az elmúlt ezer évben kialakult „egyedülálló érzelmi kapcsolatról” beszélt. Mint mondta, a két népet a „legszorosabb történelmi szálak kötik össze”. Ezért kell megemlékeznünk, ezért kell a lengyelekkel együtt lennünk a bajban, ha tragédia éri őket, akkor is, ha sikerekben tudunk velük osztozni, akkor is – hangsúlyozta Simicskó.

Az államtitkár szerint a lengyelek megértik a magyar kormány politikáját, a magyarság céljait, törekvéseit, és mindenkor kiálltak a magyarok mellett, ahogyan mi magyarok is a lengyelekért.

Simicskó István az emlékfát a lengyel-magyar összetartozás szimbólumának nevezte. Összetartozik a két nép. Összetartozott az elmúlt ezer évben, összetartozott a huszadik században és napjainkban is – fogalmazott az államtitkár.

"Nem lett volna szabad megtörténnie"

Hoffmann Tamás, Újbuda polgármestere beszédében úgy fogalmazott, 2010. április 10. az értelmetlen tragédia szimbólumaként él a lengyel nemzet és Európa emlékezetében. Hozzátette, a feldolgozhatatlan, szörnyű balestre nem lehet magyarázatot találni, nem lett volna szabad megtörténnie sem.

Úgy folytatta, a két évvel ezelőtt történt tragédia a szerencsétlenségen túl segít felidézni a két nép és ország sokszor párhuzamosan futó, olykor összekapcsolódó történelmét is. Tisztelgünk az 1848-49-es magyar szabadságharc ügyét segítő lengyel katonák előtt, emlékezünk az 1940-es katyni mészárlás áldozataira, s tisztelgünk azok előtt is, akik 1956-ban nyíltan szolidaritást vállaltak a magyar forradalommal – húzta alá a polgármester.

 A megemlékezés végén a jelenlévők virágot és koszorúkat helyeztek el az emlékfa tövénél.