De ez az eset valahogy más. Merthogy szőrén-szálán eltűntek a dokumentumok. Nemcsak a Gyurcsány-lak mutat kellemetlen és kínzó diplomanélküliséget, de az egykori alma materekben is hűlthelye a két veretes munkának. Maga az érintett dicséretes önuralommal, szinte rezzenéstelen arccal fogadta az igazságtalan, szeszélyes sors újabb csapásait, és annyit mondott csak, hogy megpróbálja előkeríteni a két kiapadhatatlan szellemi kincsestárat. Ami a jelek és őszinte feltárulkozása alapján egyáltalán nem egyszerű feladat. A szocialista nagykapitalista tudniillik saját bevallása szerint hatszor költözött, amióta a felsőoktatási tanulmányok nyűgét levetette magáról. Mindenki beláthatja, hogy a nagy kavarodásban bárhová elkóborolhattak a rakoncátlan írásművek. Mégse kívánhatják tőle, hogy az állítólag több ezer kötetes könyvtár minden darabjáról pontosan tudja, mi a topográfiai elhelyezkedése a Szemlőhegyi úti várkastélyban. Bármely zugban előfordulhatnak betűkkel teli holmik. Lehet, hogy az írók a befőttek közt, a költők meg a takarítószerek mögött tartják műveiket? Mégis azt gondolnánk naivan, hogy a diplomamunkák is szellemi termékek, többet érdemelnének, mint ezt a csellengő státust.
Gondoljunk bele: milyen az értékrendje annak akinek fogalma sincsen arról, hová lett a legmagasabb iskolai végzettséghez szükséges dolgozata? Vajon mikor látta utoljára az álbaloldali milliárdos saját alkotásait? Mindenki a legbecsesebb helyre, a könyvespolc, vitrin legméltóbb szegletébe rakja ezeket a kemény munkával megszerzett opusokat. Nem így Gyurcsány. Őneki ezek értéktelen papírok, amiket bárhová el lehet hányni. Ha meg nincsen meg, az se baj, kit érdekelnek saját szellemi termékei egy olyan világban, amely nagy ívben tesz a teljesítményelvűségre?
A teljes publicisztikát a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.