Ma azért jöttünk ide, hogy támogassuk lengyel barátainkat, és osztozzunk velük szomorúságukban. Évezredes hagyománya van ennek, már őseink is együtt gyászoltak és együtt örültek; együtt küzdöttek, egymást segítették, ha arra szükség volt – jelentette ki Simicskó István.

Nincs a világon még két nép, melyek között olyan legendás barátság lenne, mint a lengyel és a magyar között – hangsúlyozta Simicskó, aki a legendás barátság alapját az ismert közmondásra vezette vissza, miszerint: „Hasonló a hasonlónak örül”. A magyar és a lengyel nemzet rengeteg hasonló vonást visel sorsában, történelmében. Közös bennünk, hogy sok megpróbáltatáson keresztül kellett megőriznünk identitásunkat, hogy sokszor váltunk a nemzetközi nagypolitika áldozatává – folytatta az államtitkár hozzátéve, a két népben közös az is, hogy hitük és vitézségük a legnehezebb időkben is megmaradt, s hogy az átélt megpróbáltatások csak még keményebbé, kitartóbbá edzették őket.

Talán a hasonló történelem az oka, hogy lelkünkben is hasonlóvá váltunk. A lengyel és a magyar két különböző nyelvet beszélő nép, de egy közös lelke van, éppen ezért mi magyarok jobban megértjük lengyel barátainkat és jobban együtt tudunk érezni velük ma, amikor a katyni erdőben történt szörnyűségekre emlékezünk – mondta Simicskó István.

Kitért rá, a katyni vérengzésnek magyar áldozatai is voltak. Az 1940-ben a szovjetek által elkövetett katyni mészárlás az egyik legembertelenebb tett volt a 20. században; még ma, 72 évvel a tragédia után is értetlenül állunk ilyen mértékű gonoszság és kegyetlenség előtt - jelentette ki. A múltat megváltoztatni, bármennyire is szeretnénk nem lehet, de a „jövőnk a mi kezünkben van”, rajtunk múlik, milyen irányba változik a világ. A valódi értékek megerősítése vezethet sikerre, tökéletesek sosem leszünk, de becsületesen, tiszta szívvel kell végeznünk munkánkat – zárta beszédét Simicskó.

Jan Stanislaw Ciechanowski, a lengyel háborús veteránok és az elnyomás áldozatainak minisztere magyar nyelven szólt az emlékezőkhöz. Elmondta, a katyni áldozatok emléknapja a lengyel szellemi elit gyásznapja is egyben, hiszen Katynban, Harkovban és Tverben a lengyel értelmiség legjobbjait végezték ki a szovjetek.

Szólt arról is, a katyni tömegsírok felfedezése óta a lengyel társadalom a bűntény hátterének teljes feltárására törekszik. A közönyösség emelte falon csak ritkán ütött át az igazak hangja; azoké, akik a lengyelekkel szolidaritást vállalva küzdöttek az igazságért. Köztük vannak a magyarok, akikre mindig számíthattunk – húzta alá Ciechanowski.

A történelem folyamán számos esetben győződhetünk meg a lengyel-magyar barátság erejéről – húzta alá a miniszter. Amikor a huszadik század idején együtt kellett viselnünk a kommunista uralom terheit, összekötött minket a rendszer áldozatainak emléke. Ez köt össze bennünket ma is, ennek kifejezése az óbudai Katyni Mártírok Parkja, és az itt található emlékmű – mondta a lengyel politikus.

Az ünnepi beszédeket követően a jelenlévők koszorúkat, virágokat és mécseseket helyeztek el a katyńi mártírok emlékművénél.

A koszorúzással egybekötött megemlékezésen mások mellett részt vett Csomós Miklós főpolgármester-helyettes, Bús Balázs, a III. kerület fideszes polgármestere, Menczer Erzsébet (Fidesz), Óbuda országgyűlési képviselője is.