Szentesi Zöldi László: ...ebben az országban Kun Béla és Szamuely Tibor utcák mellett akad még jócskán Felszabadulás, Ságvári, Vörös Hadsereg és még ki tudja kiféle, miféle az utcanévadásban, talán nem is lepődik meg annyira. Valljuk be, a mi hazánkban jó derekasan ki szokott kapni, aki esetleg felveti, miért is kellene megtűrni tömeggyilkosokat és köztörvényes bűnözőket közterületek névadójaként. „Most mé’, most mé’ – szoktak érvelni a Marx terek barátai – olcsóbb lesz tán a kenyér, ha valami pap nevit adják neki?” (...)
Ha jól értem, most lassan visszahódítjuk a szavainkat. És ha a kifejezések, nevek végre előkerülnek a pult alól, akkor óhatatlanul le kell számolnunk a múlt szavaival, kifejezéseivel, személyneveivel. Ebben a furcsa szómágiában azonban az a legkevésbé fontos, hogy milyen indokkal és ürüggyel vesszük vissza a szólás jogát, csak és kizárólag az számít, sikerül-e a jövő nemzedékek felfogását úgy alakítanunk, hogy a mi hőseinket, utcaneveinket raktározzák el magukban, és ne kacsingasson rájuk minden utcasarkon a gonoszság és sötétség megannyi figurája.