2000-ben döntött az országgyűlés arról, hogy április 16-át a holokauszt áldozatainak emléknapjává nyilvánítja. 1944-ben ezen a napon kezdték meg az első gettók felállítását Kárpátalján. A következő hónapokban Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon 13 nagyobb gettót és bevagonírozási központot hoztak létre, ahonnan 437 ezer zsidót hurcoltak el. A holokauszt minden tizedik, az auschwitz-birkenaui haláltábor minden harmadik áldozata magyar állampolgár volt.
A harminckét éves Raoul Wallenberg 1944 nyarán érkezett Budapestre követségi titkárként, hogy teljesítse misszióját: mint ismeretlen, minden gyanú felett álló svéd diplomata segítse a zsidó származású polgárok kimentését az országból. Wallenberg tragédiája, hogy maga kereste a kapcsolatot az oroszokkal, akik 1945. január 17-én elhurcolták a Tátra utcai nagykövetség épületéből. Sorsa azóta is tisztázatlan, magyarországi emlékműveinek kálváriája pedig szintén elválaszthatatlan a szovjethatalom működésétől.
1986-ban a Wallenberg család megbízásából az Egyesült Államok akkori budapesti nagykövete, a magyar származású Nicolas M. Salgo saját költségére megrendelte Varga Imrétől a zsidók ezreit megmentő Raoul Wallenberg bronz és svéd gránit emlékművét. A szobrász úgy tisztelgett elődje, Pátzay Pál előtt, hogy a két vörös gránittömb belső oldalán megörökítette az eredeti kompozíció kontúrját, kettészakadt arany vonallal. Az élet derékba törését a kőfalak szimbolizálják, amelyek közt Wallenberg bronzszobra áll.
Az emlékmű latin nyelvű felirata épp ezért túlmutat a svéd diplomata személyes tragédiáján: „Donec eris felixmultos numerabis amicos tempora si fuerint nubila solus eris.” (Amíg szerencsés vagy, sok barátot számlálsz, ha felhős az ég, magadra maradsz.) Mivel ekkor hazánk még a keleti blokk tagállama volt, a Fővárosi Tanács jobbnak látta, ha a KGB börtönében „eltűnt” Raoul Wallenberg emlékművét nem Budapest valamelyik frekventált részén állítják fel. Ezért esett a választás a viszonylag félreeső Pasarétre, a Szilágyi
Erzsébet fasor és a Nagyajtai utca sarkánál lévő zöldterületre, ahol 1987. április 15-én feltűnés nélkül építették fel Varga Imre alkotását. Tizenkét évvel később a Wallenberg Szoborbizottság ’99 elnevezésű civil szervezet kezdeményezésére a Kígyóölő (a gonoszt legyőző emberség jelképe) másodpéldányát is felállították az eredeti helyén, a Szent István parkban.