Hegedűs Ágota beszédében elmondta: az elmúlt hatvan évben sem sikerült megszabadulnunk az antiszemitizmus, a rasszizmus és az idegengyűlölet eszmerendszerétől, itt kísértenek a mindennapjainkban, az előítéletes közgondolkodásban, a holokauszt-tagadó tanulmányokban.
A holokausztra, a német, a magyar, és az európai történelem legnagyobb szégyenére 2001 óta emlékezünk minden évben. „Fontos feladatunk tenni azért, hogy a tudatlan elmékben ne a gyűlölet és az előítélet uralkodjon, újra meg újra fel kell idéznünk a történelem sötét korszakait, és megértetni gyermekeinkkel a XX. század szörnyű rémtetteit” – mondta el az alpolgármester.
2012-t a kormány Wallemberg Emlékévvé nyilvánította. Hegedűs Ágota beszédében figyelmeztetett arra, hogy kötelességünk a száz éve született svéd diplomatával együtt emlékeznünk azokra, akik vele összefogva, vagy hozzá hasonlóan a zsarnoki rendszerek embertelenségéből embereket mentettek. „Ez az évforduló jó alkalom arra, hogy levonjuk a múlt tanulságait, s fényükben áttekintsük az aktuális emberi jogi, kisebbségi kérdéseket, megszólítsuk a jövőt, a fiatalokat” – mondta az alpolgármester.
Nemcsak az ország, de a ’30-as, ’40-es évekbeli ceglédi városvezetés, és lakosság bűnére-szégyenére is emlékeztetett az a műsor, amely felelevenítette a zsidóüldözéseket, segítve és felhívva ezzel a szembenézésre. Az Unghváry László Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola diákjainak műsorában elhangzott: a numerus clausust is megelőzve buzgólkodott a város a zsidó lakosság közéletből való kizárásán. Ceglédről 670 zsidót hurcoltak el a holokauszt (jelentése: égő áldozat; a zsidó szóhasználatban Soá – sorscsapás) idején, közülük 540-en nem tértek vissza.
Krizmanits József történész, politológus elmondta: egy ilyen trauma után, amit a holokauszt jelentett, kilenc generációnak kell felnőnie ahhoz, hogy elmúljanak a hatásai, akármelyik oldalon is álltak az ember ősei. Vagyis a ma élő embereknek majd talán a dédunokái fognak fájdalom vagy szégyen nélkül emlékezni a holokausztra.
Az ünneplőknek levetítették a Hullám (Die Welle) című német filmet, amely megtörtént esetet feldolgozva mutatta be, hogyan, és milyen könnyen lehet az ismert sémákat felhasználva diktatúrát létre hozni – ami szükségszerűen tragédiák sorához vezet.