Mohi Csaba: Valóban, elérkezett az idő, hogy mi is olvassunk és nézzük meg ténylegesen, mit ír elő nekünk kötelezően az Európai Unió alapszerződése. A 126. cikk a következőket rendeli: „A tagállamok kerülik a túlzott költségvetési hiányt. Ennek elősegítése érdekében a bizottság figyelemmel kíséri a tagállamok költségvetési helyzetének alakulását a jelentős mértékű eltérések feltárása érdekében. A bizottság azon kritérium alapján vizsgálódik, hogy a tervezett vagy tényleges költségvetési hiánynak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya túllépi-e a háromszázalékos referenciaértéket.”

Az alapszerződés a tagállamok számára kettő „kimentő kivételt” is megfogalmaz, vagyis a következő esetekben a bizottság az unió irányadó jogszabályi előírásának megfelelően nem indít „túlzottdeficit-eljárást”, amennyiben a deficit aránya jelentős mértékben és folyamatosan csökkent, és elért egy, a referenciaértékhez közeli szintet, vagy a referenciaérték túllépése csak kivételes és átmeneti, és az arány közel marad a referenciaértékhez.

Mindazok számára, akik olvasni tudnak, egyértelmű, hogy a fenti feltételek közül valamennyit teljesíti Magyarország. A bizottsági határozatok megalapozatlanok, súlyos jogsértést valósítanak meg. Az alapszerződés semmiféle lehetőséget nem nyújt arra, hogy a bizottság az eljárást bármely vélelmezett, jövőbeni deficit feltételezett bekövetkeztére alapíthassa. Az ilyen, rosszindulatú prejudikációt az unió jogrendje kifejezetten tiltja. Hangsúlyozni kell ezt az egyébként elemi jogi követelményt, mert a bizottság „eurokratái” – ideértve Barroso elnököt is – Magyarországot egybehangzóan arra hivatkozva marasztalták el, és tervezik mintegy ötszázmilliárd forintnyi kohéziós támogatástól megfosztani, mert „jóllehet a vizsgálat időpontjában a magyar deficit megfelel az uniós követelményeknek, de mi lesz, ha jövőre már nem felel meg?” Azt, hogy 2013-ban a magyar költségvetési hiány mennyi lesz, majd vizsgálja meg a bizottság ugyancsak jövőre.