Pelle János: Évezredes közös történelem fűz össze bennünket a szlovákokkal, mindig rendkívül közel éreztük magunkat hozzájuk. Olyasfajta kölcsönös nemzeti gyűlölködés, ami a XIX. és XX: század egyes pillanataiban magyar-román vagy magyar-szerb viszonylatban kialakult, a "tót atyafiakkal" nem fordult elő.

(...)

1918 után, amikor már a Csehszlóvákia polgáraivá vált magyarok szenvedtek sérelmet (a legnagyobbat 1946-ban, a Benes-dekrétumok alapján végrehajtott lakosságcsere során), bár súlyos megpróbáltatásokkal járt, nem hagyott maradandó nyomot a magyarság lelkében. A lakosságcsere (amely valójában a szlovákiai magyarok jelentős részének kitoloncolását jelentette) talán azért nem mérgezte meg a két nép viszonyát, mert azt a magyarság az elveszett világháború után a nagyhatalmaknak, mindenekelőtt Sztálinnak, és nem a szlovákságnak tulajdonította.