A polgári oldal helyi szervezetei, civil szervezetek, polgári körök és a Magyar Ház Kiadó szervezésében 20 hétig tartó, minden megyét érintő országjáró körút indult júliusban Pécsett Történelem Fő utca címmel. A rendezvénysorozat állomásain művészekkel, politikusokkal találkozhattak az érdeklődők. Ön tíz rendezvényen is részt vett és mondott beszédet. Hogyan élte meg ezeket a találkozásokat?

Nagy örömöt jelentett számomra, hogy olyan kis településeken is jártam, mint Váralja vagy Zsámbék, de voltam Nyíregyházán, Kaposvárott, Pécsett - és legutoljára Tatabányán. Az országjárás jó alkalom volt arra, hogy nagyon sok emberrel találkozzam. A Történelem Fő utca rendezvénysorozattal egy olyan közéleti fórumot hoztunk létre, ahol az együtt gondolkodó, hasonló értékek mentén élő emberek találkozhatnak az ország különböző pontjain, és kulturális szórakoztató műsort kapnak. Gondolkodásra indító beszédeket hallanak, látják a sokakat érdeklő Sajtóklubot és értékes kiadványokhoz, hanglemezekhez, könyvekhez, zászlókhoz, jelvényekhez juthatnak - amelyek fontosak a számukra.

Mit tapasztalt a rendezvénysorozat első állomásain?

A rendezvénysorozat kezdeményezője a Magyar Demokrata című hetilap és annak szerkesztőbizottsága volt, később kapcsolódott be a Képmás és a Heti Válasz. A rendezvénysorozat első állomásain a felszólalókat, a fellépőket és az otthont adó városokat is lasszóval kellett fogni. Örvendetes, hogy megfordult a helyzet. A siker gyorsan vonzza az embereket, ma már szívesen jönnek a művészek fellépni, és sorban állnak a városok.

Hogyan készül egy rendezvényre? Az aktuális politikai kérdések vagy az ott élők helyzete, a helység földrajzi elhelyezkedése dönti el, miképp állítja össze a programját, a beszédét?

Mielőtt egy városban közszereplést vállalok, igyekszem minél több információt begyűjteni arról a helységről. Megnézem a város honlapját, hogy tájékozódjam a történetéről és nevezetességeiről, a jelenlegi vezetőkről, az intézményekről. A beszédemnek van helyi vonatkozása és általános is, amikor az építkezésről, a Fidesz Szövetséggé alakulásáról beszélek, arról, hogy mit tartunk jónak, mi az amin javítani kell, hogyan szerveződnek a tagozatok, a polgári körök. A beszédemből az napi politika általában hiányzik: ezt meghagyom azoknak, akik nap mint nap benne élnek, jobb rálátással bírnak és inkább ehhez van nagyobb szakértelmük.

Milyen az érdeklődés, a fogadtatás?

Komoly az érdeklődés a Történelem Fő utca városokba kanyarodó eseményei iránt - úgy gondolom, hogy nem csak a jobb-, hanem a baloldaliak is szívesen megnéznék. Talán vannak is a nézők között, csak nincs senkire sem ráírva, hogy milyen értékek mellett él. Jó híre van ennek az eseménysorozatnak, az sem véletlen, hogy a média figyelmét is felkeltette. Amerre jártunk, mindenhol meginterjúvolt bennünket a helyi televízió és újság, sőt az országos televíziók közül nem is egy tudósította az eseményt.

Mennyire sikerült megszólítani ebben a nehéz gazdasági helyzetben a vidéket?

Az emberek nagyon jó néven veszik, hogy ez a rendezvénysorozat járja az országot, Budapestet eddig egyszer választottuk találkozónk színhelyéül. Szemünk láttára alakul át a közönség közösséggé, amit nagyon fontosnak tartok. Most már azt is látom, hogy az emberek egyik városból átmennek a másik város fő utca rendezvényre. Békéscsabai találkozón hallottam, hogy sokan ellátogatnak Debrecenbe, az évzáró rendezvényre. Mindenki jó néven veszi, ha róluk szól a szónok. Amikor a nyugdíjasokról esik szó, látni a nyugdíjasok felcsillanó szemét, ha a női tagozatról, akkor ők mutatnak élénk érdeklődést, ha a gazdák helyzetéről beszélünk, akkor vidéken élénkebb a figyelem. Polgári körös találkozókon ezek a közösségek fórummá alakulnak, ahol kérdésekre is válaszolok. Legutoljára Szigetszentmiklóson több százan voltak a színházteremben. A személyes találkozók jó alkalmat adnak arra, hogy olyan dolgokat is megtapasztaljunk, amelyekről a kiegyensúlyozatlan médiumok nem tájékoztatnak hitelesen. A statisztikusok szerint a felborult médiaegyensúly 9:1 arányú a kormány és a kormánypártok javára, a polgári oldal hátrányára. Ebben a helyzetben a legjobb megoldás személyesen elmenni és egyfajta élő hírcsatornát alakítani, ezt semmi sem pótolhatja. Büszke vagyok rá, hogy a Történelem Fő utca rendezvényen kívül május 17. óta összesen 50 városban jártam, kivétel nélkül minden megyéjében az országnak, és remélem, hogy a magam szerény eszközével a Szövetség-képhez hozzá tudtam járulni.

Milyen perspektívákat tud kínálni az embereknek a jövőt illetően?

Legtöbbször azt a felelőségüket hangsúlyozom, hogy a történelemben az egyik legnagyobb ellenzéki frakció a miénk, amely arra kötelez bennünket, hogy nem is ellenzékként kell viselkednünk, hanem olyan fontos részeként az országirányításnak, a parlamentnek, amely felelőséget érez az ország sorsáért, és amelynek nem mindegy, hogy milyen állapotban veszi át 2006-ban az ország irányítását. Ekkora frakció már kötelez bennünket arra, hogy ne ellenzéki kérdés legyen az országot sújtó aszály, a paksi atomerőmű katasztrófája, a mezőgazdaságot érintő súlyos válságok, az egészségügyben, az önkormányzatoknál meglévő súlyos aránytalanságok és a jövő évi költségvetés. Úgy látom, hogy ezzel a gondolatsorral az emberek könnyen azonosulnak. A Fidesz szervezeti építésével kapcsolatban el szoktam mondani, hogy jó úton járunk, amit ígértünk, hogy több leszünk mint egy párt: megtartjuk. Nem csak a polgári körök, de a tagozatok révén is, különböző szalonok, alapítványok, gondolkodó körök létrehozásával mennyiségileg és minőségileg is több vagyunk.

Ezen a Fő utcán kell haladnunk nekünk magyaroknak mind a 15 millióan, mondta a Gesztenyéskertben, a budapesti állomás helyszínén. Nagyváradon hogyan fogadták a Történelem Fő utcát?

Nagyon jól esett az ottani magyaroknak, hogy a Fő utca kicsit kijjebb kanyarodott az országhatáron, de nem a nemzethatáron túlra. Ott is elmondtam, hogy Fő utcája lehet a világnak, amelynek végén egyfajta gazdasági fellendülés, szolidaritás és béke van. Képletesen szólva lehet egy országnak is főutcája, a mi utcánkat 1000 évvel ezelőtt Szent István jelölte ki. Ez az európaiság és a kereszténység. Van az embernek saját maga kirajzolta útja is, amit részben determinál születése, földrajzi helyzete, szülei, baráti köre. Amikor Nagyváradon beszéltem, természetesen az István által kijelölt utat hangsúlyoztam, és úgy éreztem, hogy nagyon jó néven vették ezt a jelenlévők. Nehéz megfogalmazni, hogy hol van a nemzet határa, van-e egyáltalán. Én akkor úgy mondtam, hogy a nemzet határa az, ameddig a szívünk ellát. Tudjuk, érezzünk, hogy hasonló a gondolkodásunk, a nyelvi tradícióink, a kulturális gyökereink, értékítéletünk, hasonló értékeket vállalunk fel. A Történelem Fő utca a nemzetnek lett kijelölve.

Személyes kapcsolatok is létrejönnek?

Tradíciója a Történelem Fő utcának, hogy a jobboldali pártok és szervezetek vezetői a fellépők tiszteletére egy fogadást adnak. Egy fogadást, ahol találkozhatunk azokkal, akik meghívtak bennünket, akik előkészítették az eseményt, és ez jó alkalom arra, hogy személyes kapcsolatokat ápolhassunk. Azt hiszem, hogy valahol alkalmat kell találnunk arra, hogy megköszönjük a fellépők értékes művészi alkotásait és önzetlen részvételét, hiszen nagymértékben hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. A szónoklatokat szépen ötvözi a zene, a tánc, az ének, a szavalat. Az emberek menet közben alakulnak át közönségből közösséggé. A Történelem Fő utca rendezvénysorozat nagy nyeresége ennek az évnek, a Szövetséggé alakulásnak. Hálás vagyok mindenkinek, aki ebben szerepet vállalt. Hacsak nem külföldre szólított hivatalos ügyem, kivétel nélkül mindig igent mondtam a felkérésekre, mert olyan közéleti fórum ez, ahol egy politikus jól érzi magát.

Hogy bírják energiával?

Abban a helyzetben vagyunk, hogy fölvállaltunk valamit és nyerni szeretnénk, ez pedig nem megy másképp, mint hogy járjuk az országot, visszük az üzenetet: személyesen találkozva minél több emberrel, bizalmat ébresztünk magunk felé. Társadalmi munkában vállaltam a Fidesz alelnökségét, ez jobban kötelez, mintha szerződésem lenne mondjuk reggel 8-tól délután 4-ig. Megpróbálom a szívemet is beleadni a munkába, és jó érzéssel tölt el, hogy úgy látom: ha szerény mértékben is, de hozzájárulhatok az építkezéshez.

fidesz.hu