Lánczi András: Paradox módon az a szabad vállalkozáson alapuló kapitalizmus tette lehetővé az egyenlőség eszméjének politikai szintre emelését, amelyet a baloldali egyenlősítők a XX. században ellenségüknek tekintettek, majd a kommunizmus bukása után a módosított cél a kapitalizmus állami megregulázása lett. 2008-ban kiderült, mekkora sikerrel.

(...)

Egy államnak el kell dönteni: vagy a teljesítményt és az érdemet részesíti előnyben, vagy a méltányos elosztást. Így érthető, hogy a kormány miért ragaszkodik a 16 százalékoshoz.

(...)

Ha nincs kapitalizmus, a jólét lehetősége sincs meg. Ha az érdem nem kap arányos elismerést, akkor teljesítmény sem lesz. Ezért múlik sok az adópolitikán.