Alexa Károly: Míg a soromra várok, előveszem a tegnapelőtti újságot: megyei ballagási melléklet – 22 oldal. Minden végzős osztály csoportképe benne van, névsorokkal és az osztályfőnök nevével. Százhuszonkilenc tabló. Nézem a gyerekeket, olvasom a nevüket, itt is egy barátom fia-lánya, unokája, ott is.

Néz rám a megye jövője.

Mosolyogva, várakozón, vidáman, kényszeredetten, magabiztosan, kíváncsian, megkönnyebbülten, feszélyezve az alkalmi díszruhában, és kivirulva a fodrász költeményétől.
A vezetéknevek jó része valamelyik helységhez, kistájhoz kötődik, a keresztnevek viszont a korhoz, amelyben élünk, ahol egyben van a megye és a város, az ország és médián beszivárgó nagyvilág. Akad ugyan Luca, Zsófi, Anna, Ádám, Ilona és Balázs, de a zöm: Loretta és Roxána, Vanda és Mercédesz, Dominik és Vanessza, Ivett és Niké, Szandra és Melitta, Dzsenifer, Carmen és Alex, és mindenek fölött: Kitti, Petra, Vivien és Ramona.