Örömmel halljuk, hogy Brüsszelben árnyalják a képet, és már nem attól várják a gazdasági csodát, hogy mindenki ugyanazt a sémát követve halad a megszorítások útján. Másrészről érthetjük mindezt úgy is, hogy ezek szerint mégiscsak lehetnek egyenlő és egyenlőbb tagállamok, ha ezt az unió úgy ítéli? És ha igen, akkor mi miért mindig az első csapathoz tartozunk? Nem úgy, mint például az éltanulónak elkönyvelt – szocialista vezetésű – Románia, ahol a valutaalap tegnap lazított a gyeplőn: beleegyezett a közalkalmazottak béremelésébe és némi nyugdíjkorrekcióba. A francia és görög választási eredmények valószínűleg kijózanítóan hatottak az IMF-re is. Christine Lagarde vezérigazgató már kedden arról értekezett a zürichi egyetemen, hogy „nem kell mindenáron betartani a költségvetési hiánycélt”, mert károkat okozhat a gazdaságban. Azt is hozzátette, hogy „a legfontosabb a helyzetnek megfelelő ritmus megtalálása, amely minden ország esetében más és más”. Nocsak. Pálfordulás ez a javából.

Ezek szerint van élet az ortodox gazdaságpolitikán túl is? És mégsem mindenhol válik be ugyanaz a recept?

Ma már nemcsak arról van szó, hogy Európa megelégelte a megszorításokat, hanem jóval inkább arról, hogy világosan látható, zsákutcába vezetett az egysíkú gazdaságfilozófia. Öt évvel a válság begyűrűzése után az uniós tagállamok jó része még mindig nem talált vissza a 2008 előtti szinthez. Az átgondolatlan megszorítások Európa-szerte magas munkanélküliséget, a fiatalok számára kilátástalan jövőt, elszegényedést és lassuló gazdasági ütemet hoztak.

A teljes publicisztikát itt és a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.