Forró Péter: Egy átfogó ellenőrzés során kiderült, a szocialisták által agyondicsért magányugdíjpénztárak szorgos tevékenysége nyomán 850 milliárd forint felesleges működési kiadás és elmaradt haszon keletkezett. Napvilágot látott az is, hogy miközben a pénztárak évente egy százalékkal növelték az államadóságot, nem voltak képesek garantálni a befizetések értékállóságát. Ez utóbbi információ nem hatott rám az újdonság varázsával. Négy éve lehetett, amikor meglepve láttam: gondtalan időskorom anyagi biztonságának megteremtésén felelősen munkálkodó pénztáram egyenlegértesítője szolid csökkenést mutat. Beballagtam hát az irodájukba tudakozódván, minek köszönhetem, hogy kevebb a pénzem, mint tavaly. Az ifjú hölgy hosszasan magyarázta a tőzsdei állapotok szomorú helyzetét, a kötvények és befektetési alapok nehéz sorsát, és azzal vigasztalt: lehet ez még rosszabb is, örüljek, hogy csak negyvenezerrel kevesebbet mutat az éves szaldó. Nos, ez volt az a pillanat, amikor a pénztártól való végleges távozás mellett döntöttem. Mert bármilyen kicsi is az affinitásom a pénzügyi befektetésekhez, arra rájöttem, hogy azt a negyvenezret magam is el tudtam volna tapsolni, nem kell nekem ahhoz segítség. Meg aztán ki-ki hadd döntse el maga, hogy a boldog időskor reményében, akar-e hosszra vagy éppen besszre játszani a tőzsdén…