Pilhál György: Az ötvenhatos forradalom és szabadságharc elvarratlan szálairól beszélt Wittner Mária egykori halálraítélt a Lakiteleki Népfőiskolán a minap. Az áldozatok már nem tudják megvédeni magukat, a szemtanúk is megfogyatkoztak, mondta az országgyűlési képviselő nagy a történelemtanárok felelőssége, mit adnak tovább a fiataloknak, sok az elhallgatás, még több a félremagyarázás. Mifelénk, Mátyásföldön az átlagosnál elevenebb ötvenhat- kultusza. Kilencvenegy nyaráig, a szovjet kivonulásig itt, az öregfasor mellett terpeszkedett a Déli Hadseregcsoport főhadiszállása az idegányolt drótkerítéses laktanyákkal, a sok ezer,,ideiglenes” kiskatonával a kisajátított repülőtérrel, a tiszti családokkal. A kisebb boltok némelyikén akkortájt cirill felirat is állt, több utca orosz-nevet (Tatjana, Natasa) kapott a szervilis tanácstól - ma is így hívják őket. Virágzott a benzin-és vodkakereskedelem. Orosz világ Magyarországon. Az Antall kormány fricskája: a tiszti lakásokat utalta ki a rehabilitált szabadságharcosoknak, az ötvenhatos szövetség is itt kapott irodát. Hitte volna-e Pongrácz Gergely, hogy harmincöt évvel a Corvin közi vérzivatar után innen, a korábbi Grísa-főhadiszállásról szervezhet bajtársi találkozókat? Közben szaladtak az évek, Gergő, a legendás Bajusz elment, lassan a többiek is követték. Pár hónapja a színinövendék-forradalmár Csoszit is eltemettük, előtte a csöndes Kovács Zoli bácsit kísértük ki a sírkertbe. Csoszi tizenkét évet ült, Zoli bácsi tizenhetet - tartok tőle, szűk környezetükön kívül más nemigen tudja miért... Azt hiszem, erről beszélt Wittner Mária…