Zord Gábor László: Amióta széthullott a Szovjetunió, a NATO hivatalos kommunikációja arról szólt, hogy nem tekintik ellenségnek Oroszországot, Európa békéjének érdekében a szervezet keleti irányú bővítése, illetve az úgynevezett területen kívüli küldetések vállalása szükséges a globalizálódó világban.

(...)

A vasárnap és hétfőn Chicagóban megrendezett csúcstalálkozó folytatta ugyanezt a kommunikációs hagyományt, ám hozott egy olyan döntést is, mely világossá teszi: nem célja a szövetségnek, hogy továbblépjen és Oroszországgal minőségileg teljesen új kapcsolatrendszert építsen. A lényeget illetően amerikai ellenőrzés alatt álló – hivatalosan Irán ellen szánt – rakétavédelmi rendszer európai telepítése és előirányzott képességfejlesztése arra mutat, hogy a NATO prominensei nem kívánják figyelembe venni az orosz aggodalmakat. Ezek lényege, hogy a rendszer potenciálisan aláássa nukleáris elrettentő erejüket, nagyhatalmiságuk sarokkövét, ami miatt 1991 után is ott maradhattak az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Olyan technológiai fejlesztés és képességépítés, mely számukra egyszerűen elfogadhatatlan: még akkor is, ha nem ellenük szánják. Mi tagadás, Moszkvában is erős pártjuk van azoknak, akik a távolságtartásban érdekeltek, ráadásul a hivatalos orosz politika – a vodkagőzös jelcini éveket leszámítva – soha nem is ringatta abba a hitbe állampolgárait, hogy megszűnt a katonai szembenállás.

(...)

Ők ott, mi itt. Ha mi leteszünk egy rakétát, letesznek ők is egyet, vagy valami egész mást az asszimmetrikus válaszadás jegyében. Mondjuk ráteszik a kezüket a gázcsapra, vagy csak úgy tesznek, mintha rátennék. Ha hisszük, ha nem, mindenki sebezhető valahogy. És persze Washingtonból nézve más a perspektíva, mint Brüsszelből, pláne Budapestről. Más bőrére, egy tengerentúli agytrösztben könnyű koncepciókat gyártani arról, hogy miért is lesz jó így a rendszer, ha a periférián kissé huzatos is marad. Egy biztos: a körülményeken Magyarország, de még Közép-Európa sem tud változtatni, odébb menni meg nem lehet, „itt élned, halnod kell”. A NATO tagjaként illeszkednünk kell, meghúzódni, nehogy elfújjon a szél.