Takács Péter: Történelmileg egyébként kriminális a baloldaliak rugdalózása Horthy Miklós ellen. A história megadta az esélyt nekik itthon és Európában is. 1918 és 1920 között a lakosság is, a győztes nagyhatalmak is megismerhették Károlyi Mihályt, Kun Bélát és Horthy Miklóst. A három politikust tehát egymáshoz is mérhetjük. Mindhármukat az utánuk következő Rákosihoz is. Az említett szituációban sem a magyarságnak, sem Európának - a bolsevista útra tévedő és abba belerokkanó Oroszországot kivéve - nem kellett Károlyi sem, Kun Béla sem. Horthyra maradt, hogy megfékezze a vörös- és fehérterrort, hogy a bolsevikok végiggyilkolta, a románok végigrabolta, a különítményesek bosszújától véres, a győztesek megcsonkította országban életlehetőséget teremtsen. Olyat, amilyet a viszonyok engedtek. Ez is történelem. Nem vidám, csak megkerülhetetlen. Nem annyira álságos és felületes, mint amilyent Dániel Péter, Bánó András, Kálmán Olga, Ágh Attila és ama "Szabó historikus" nyomán a Heti Hetes Hócipő-szagú humoristái akarnak elhitetni. Talán - ha marad a demokrácia - a naiv és doktriner felelőtlenek mai utánzói sem hamisíthatják háborítatlanul a történelmünket. A Horthyra kent vödörnyi festékkel sem feledtethetik Károlyi tehetetlenségét és a bolsevikok kegyetlenkedéseit. Talán - mielőtt elvakult ítéleteiket világgá kürtölik - a lehetőséghekhez is mérik majd a tragikus huszadik századi magyar történelem szereplőit.