Szentesi Zöldi László: Rónai Zoltán feljegyzéséből ismerjük Nyirő József utolsó fohászát, igazán székelyesre sikeredett a madridi rákkórházban. Arra kérte népét, hogy küldjön utána egy „kurta, futó Miatyánkot”. Ennél többről van szó, törleszthetetlenül sokkal tartozunk a feledésre ítélt, elhallgatott írónak.

Tartsuk magunkat ahhoz, hogy Nyirő-ügyben sem itthon, sem kinn soha többé nem védekezünk. Mi tudjuk, hogy nem volt nyilas, nem volt háborús bűnös, és nem inaslegényként sürgött-forgott a magyar irodalom nagy céhében. De erről ne kezdjünk semmiféle vitát pecsenyéjüket sütögető román és RMDSZ-es politikusokkal, és ne értékeljük az irodalmi és politikai örökséget hitvány, ostoba, semmirekellő itthoniakkal. Mindennemű védekezés helyett, az emberség és a hazaszeretet nevében inkább követeljünk helyet a száműzött Nyirő Józsefnek a Romániához csatolt Székelyföldön és Budapesten egyaránt. És olvassuk, keressük a könyveit régi polcokon, boltokban.