Michnai Attila: Nekem, nekünk jó néhányunknak ezért a minap 100 éve született Kádár János uralmából, rendszeréből egyáltalán nem a viszonylagos jólét, létbiztonság emléke maradt meg sírig kísérően, hanem a felnőtt fejjel, „önként és dalolva" véghezvitt őszintétlenség, hazudozás szégyene. Talán éppen ez a szégyenérzés az, ami a 23 éve halott egykori főtitkárra visszaemlékezők közül egyeseket, méghozzá tanult, jó eszű embereket arra sarkall, hogy valódi szerecsenmosdatáshoz elegendő bátorsággal nem rendelkezvén, inkább ezt a mostani világot próbálják ama régihez hozzáfeketíteni. Így jelenhetnek meg a Mancs legfrissebb számában a politikusként csúfosan megbukott valamikori történész, Pető Iván tollából az alábbi válogatásban szereplő elképesztő mondatok. Meggyőződéssel állítja, szó sincs arról, hogy az egykori nómenklatúra a 89-90 előtti politikai pozícióját kapcsolati tőkévé és ezen keresztül vállalkozói, vagyoni tőkévé konvertálta volna, hanem sokkal inkább a Kádár-korban szerzett, kiváló politikai, gazdasági szakértelmük, tudásuk emelte őket az élre.