Az új kormány megalakulásakor nem volt kérdéses számunkra, hogy - mint a legtöbb területen - a kormányzati működés és döntéshozatal porondján is alapvető megújulásra van szükség. Fenntarthatatlannak bizonyult az a mindaddig uralkodó felfogás, miszerint csak az tekinthető „komoly” szakmának, amely a létét legitimáló törvénnyel és önálló minisztériummal rendelkezik. A miniszterek ebben a rendszerben nem egy egységes kormány részei, hanem ágazati lobbisták voltak. Sikerességüket nem azon mérték, hogy mennyiben tudtak hozzájárulni területükön az összkormányzati célok megvalósulásához, hanem azon, hogy mennyire hatékonyan tudták tárcájuk érdekeit érvényesíteni - akár az összkormányzati érdek ellenében is.

A 2010-ben életre hívott minisztériumi rendszer szakított ezzel a logikával és szerkezettel: a részérdekek érvényesítésével szemben az egységes kormányzati politika megvalósítására helyeztük a hangsúlyt. Ennek jegyében a minisztériumok jelentős része nem ágazatonként jött létre, hanem több, egymással összefüggő szakpolitika integráló intézményeként. A miniszterek nem ágazati lobbisták, hanem az egymással versengő részérdekek között egyensúlyt teremtő politikusok, akik elsősorban a kormányzati célok megvalósításáért dolgoznak.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter teljes írását a Heti Válasz csütörtöki számában olvashatja.